Mi a kapcsolat a versailles-i kastély körmedencéje és Farkas Ferenc zeneszerző Epithalame című darabja között? Hogyan függ össze Balla András Alvó önarcképe Kodály Zoltán Tricina – Epigramma című művével? Milyen párhuzam vonható a fotográfus hátborzongató, Lilaruhás nő című felvétele és a Gyermekeknek-sorozat „Kis kece lányom…" kezdetű Bartók-opusa között? A megoldás Balla András fotográfus látásmódjában és Lencsés Lajos oboaművész kifinomult hallásában keresendő.
Már hozzáférhető az azopus.hu online felület, az akadémikusok egyre bővülő, online adattára. Az MMA által fejlesztett A–Z OPUS művészeti életút-adatbázis elérhetővé teszi félezer kortárs alkotó- és előadóművész, valamint művészetelméleti szakember életútját, alkotásait. „Ezzel a művészetközvetítés új fejezete nyílt meg, az új felületen gyorsan és egyszerű módon tárulnak fel a különféle művészeti ágak közötti összefüggések és kapcsolódások" – mutatta be az adatbázist Csete Örs március 12-én a Pesti Vigadó Akadémiai Szakkönyvtárában. Köszöntőjében Szentmártoni János, az MMA Kiadó vezetője hangsúlyozta: „A Magyar Művészeti Akadémia által képviselt összművészetiség tükröződik az A–Z OPUS művészeti életút-adatbázisban is. Balla András és Lencsés Lajos akadémikusok életműve példa arra, amikor két – viszonylag távol eső – művészeti ág képviselője közös nyelvet beszél. Az azopus.hu Párhuzamos életutak felületén azonnal látható a közös pont: Dorog város Képhangok – hangképek című kiadványa."

– Hosszú előtörténete van a két akadémikus közös munkájának – mutatta be a kiadványt dr. Tittmann János, Dorog polgármestere. – Kiállítások, hangversenyek sora után kértem Balla Andrástól képválogatást, Lencsés Lajostól pedig zenei képzettársítást, hogy a képek hanggá, a hangok pedig képpé alakulhassanak, hiszen a fotók melletti QR-kódok a dorogi születésű oboaművész felvételeit rejtik.
A versailles-i kastély kertjében készült Körmedence VI című fotográfiához más talán francia dallamot választott volna, Lencsés Lajosban viszont éppen ez a Balla-kép erősítette meg az elhatározást, hogy a Képhangok – hangképek című kiadvány QR-kódjai kizárólag magyar zeneművekhez vezessenek. És vezet a kötet járatlan utakra is… Balla András a Pilisi Parkerdőben dolgozott az 1970-es években, amikor összeakadt Borostyán Imre remetével.

– Hármas sziklánál találkoztunk – mintha csak a Két kicsi kecske történetébe csöppentem volna –, kezemben furkósbot volt, nála balta. Bizalmatlanul méregettük egymást három méter távolságból a rettentő hóviharban. Megindult közöttünk valamiféle beszélgetés, aztán ment mindegyikünk a maga útjára – idézte fel az első találkozás emlékét a fotográfus. – Már kitavaszodott, amikor újra összeakadtam a remetével, és fél év is eltelt, mire az első képeket elkészíthettem róla. Borostyán Imre sárból, fűből, gallyakból tákolta kunyhóját, mint a madarak, és négyszáz méterről hordta a vizet az építményhez. Elgondolkodtatott, hogy az ember manapság készen kapja, ezért ritkán kapcsolódik azzal a természetességgel az otthonához, mint amikor saját maga építette házát. A remete foggal-körömmel ragaszkodott kis kunyhójához – a „nyári lak" mellett volt egy „téli palotája" is a föld alatt.

Lencsés Lajos oboaművész Balla Remete-sorozatához Kodály Zoltán – szélesebb körben ismeretlen – Epigrammáit választotta. Az Epigramma-sorozat énekgyakorlatokból áll, csakhogy az olyan kvalitású mesterek, mint Bach vagy Kodály, valójában nem gyakorlatokat, csak zenét írtak, csodálatos zenét – erősítette meg Lencsés Lajos. – Az angolkürtön megszólaltatott Kodály-mű elmélyültséget, a remetelét spiritualitását közvetíti számunkra.

Most képzeljük el, hogy papírlapra páfránylevelet teszünk, ami a napfény hatására nyomot hagy a felületen. Ez a fotogram: a fényképezőgép nélkül, közvetlenül a fényérzékeny felületre vagy a fény útjába helyezett tárgyak árnyékát rögzítő kép. Fotogramja mindenkinek van otthon – keresgéljünk csak a régi, kifakult újságpapírjaink között! Balla András igen hosszan kísérletezett a Thonet FG3 (Hintaszék) című, 96 × 133 cm nagyságú fotogram elkészítésekor, Lencsés Lajosnak viszont elég volt egy pillantást vetnie a képre, már tudta: egyetlen zene sem illusztrálhatja a Balla-képet, ám a hatást, amelyet a hintaszék látványa kivált, kísérheti muzsika. Hogy miért Farkas Ferenc Szonatina 3 – I. tétel című darabjára esett a választása?

– Hintáztat a zene – magyarázta az oboaművész –, tulajdonképpen a zene is hintaszék. A Balla-képet bemozdítja a képzelet, de Farkas hegedűszonátája is megmozdult a szerző kezében, amikor megírta, majd átírta fuvolára, és alakult, amikor átírtam a darabot oboára. Metamorfózis tanúi lehetünk.

Világvégi tájat ábrázol Balla András Utolsó című fotója, amelyen a tejszerű ködben álldogáló, kiszáradt fácska valóban úgy fest, mintha az utolsó lenne ezen a világon. Kurtág Györgytől az Hommage L. L. 80. születésnapjáracímű darab alig néhány taktus, mégis mélyérzésű ballada. „Csodálatos mondás – idézte fel a születésnapjára jegyzett remekmű kapcsán Lencsés Lajos –, hogy a csönd Mozart szimfóniája után még Mozarttól van. A nádnyelves hangszerek megszólaltatójaként mondhatom, egy Kurtág-ballada előtti csönd már része az alkotásnak, ezért nem is lehet siettetni azt. Bár az ujjak mozognak, de a lélek muzsikál…"

Tóth Ida

Fotó: Nyírő Simon

 

(forrás: mma.hu)