1. Dorog
2. Hír
3. Közügy

Idén október 29-én emlékezhetünk meg az egyik legrégebbi és hagyományait példamutató módon őrző önszerveződő közösségünkről, az OMBKE Dorogi Helyi Szervezetéről. Az országos szervezet – már 1892 óta működött – helyi csoportjának megalakításában döntő láncszem lehetett, hogy Schmidt Sándor az országos szervezet közgyűlésének színhelyéül 1920 válságokkal teli őszén felajánlotta Dorogot, és itt egy nagy szakmai elismerést kiváltó programot szervezett, melynek fókuszában előadása állt: „Az esztergomi szénmedence ismertetése”. Az előadás szövegét az egyesület kiválóan szerkesztett folyóirata, a Bányászati és Kohászati Lapok három részben közölte. Alig változik a címe majd könyvvé terebélyesedő tanulmányának, amelynek víztani fejezetéért a hazai bányamérnökök közül elsőnek kap egyetemi doktori címet Sopronban majd 1932-ben. Alig egy év telik el a dorogi konferencia után és vidéki bányászatunk akkorra már nagy országos elismeréssel rendelkező fellegvára önálló szervezettel rendelkezik az OMBKE keretein belül.

Érdekes, hogy a korai időkben is milyen fontos fordulatokat hoztak a tíz éves periódusok: Schmidt 1911-től igazgatja a bányavidéket, 1921-től pedig már működik a helyi szervezet. A következő évtized elejére pedig már kezd könyvalakot ölteni az az előadássorozat, amely megteremti Schmidt tekintélyét és meghozza a tudományos elismerést is. Így van ez a szervezet életében az utóbbi évtizedekben is. Már tíz évvel ezelőtt is nagyszabású konferenciával, színvonalas kiadványokkal emlékeztek meg történetükről. Most pedig elérkezik a nagy pillanat: a centenárium egyszeri pillanata. Ennek jegyében öt darabból álló füzetsorozat jelent meg a szervezet kiadásában.

A „100 éves az OMBKE Dorogi Helyi Szervezete” című emlékfüzet tulajdonképpen javított, bővített kiadása a folyamatosan megjelentetett évfordulós kiadványnak. Dr. Korompay Péter és Solymár Judit naprakészen foglalja össze a szervezet történetét, jelenlegi tagnyilvántartását, valamint a tagság a Bányászati és Kohászati Lapokban megjelentetett és szénmedencénkkel foglalkozó publikációinak teljes listáját. 1894-től 2019-ig 173 szakcikket ölel fel a bibliográfia – igazán impozáns lista.

A „100 éve kezdődött a vágathajtás gépesítése Dorogon” című kötet Glevitzky Istvánnak, a szervezet elnökének és dr. Korompay Péternek, a szervezet titkárának közös munkája. Ha a témakörre gondolunk, a legtöbbször az „F” típusú gépsorozat jut eszünkbe, amely világszabadalmat jelentett, és ma már része a Komárom-Esztergom Megyei Értéktárnak is a dorogi találmány. A fejtés gépesítésének története azonban éppen 1921-ben kezdődött, és dr. Schmidt Sándor a kifejlesztője az első „művájár”-nak. A tanulmány részletesen tárgyalja Horthy Miklós kormányzó dorogi látogatását, amely kifejezte a dorogi innováció iránti felfokozott érdeklődést.

Ugyancsak dr. Korompay Péter munkája „Dorogi (Esztergomi) – Pilisi szénmedence bányászatának termelési adatai aknánként”című kötet. A jól dokumentált, gazdagon illusztrált, színes borítós kiadvány a környék 51 aknájának a termelését összegzi. Azt is megtudhatjuk, hogy a különböző térségek mennyivel és milyen időközben járultak hozzá az összeredményhez. Az is látható egy grafikonon, hogy az össztermelésnek melyek voltak a kiemelkedő időszakai, illetve hogyan esett vissza fokozatosan a termelés.

„100 év – 100 kép” a mottója annak a képes albumnak, amely a „100 éves a hagyományápolás a dorogi szénmedencében” címet viseli. A formájában is albumszerű kötet önmagában is nagyszerű ötlet, e mellett azonban olyan kordokumentumokkal találkozhatunk, mint Horthy Miklós kormányzó  dorogi bányalátogatása 1921-ben; az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus tiszteletére emelt Szénoltár esti pompájában a május 30-i szentmise alkalmából; Lévárdi Ferenc, trösztigazgató, a későbbi nehézipari miniszter ünnepi beszéde a Munkásotthon teraszán; a megyénkből a miniszterelnök-helyettesi székig jutó Havasi Ferenc ünnepi mozdulata a Lencsehegy II. üzem átadásán; vagy éppen Erdő Péter, bíboros-érseknek, Dorog díszpolgárának zászló szentelése a Bányász templomban 2008-ban sok egyéb értékes kép mellett.

Végül, a jó hangulatról is gondoskodnak a szerkesztők: Salzinger György válogatásában egy kis énekeskönyv is megjelent a szakestélyek legkedveltebb szellemes, vidám dalainak szövegeivel „A mi nótáink” címmel.

A kiadványok ötletessége, szakmai színvonala, igényes külleme egyaránt méltó a nagyszerű évfordulóhoz. Dorog városa azzal is tiszteleg a szervezet 100. születésnapja előtt, hogy a települési értéktárba is bekerült a bányászhagyományok ápolásában élen járó közösség, egyben javaslat született arról is, hogy a Komárom-Esztergom Megyei Értéktár is tartalmazza a jövőben az OMBKE Dorogi Helyi Szervezetét.

Dankó József