1. Dorog
2. Hír
3. Közügy

Az élőláncos demonstráció központi témája a magyar oktatási rendszerrel szembeni elégedetlenség, a tanárok bérrendezése, az oktatási intézmények állapota, a köznevelési struktúra megváltoztatása szükségességének kifejezése volt.

Október 6-án, Dorogon, a Pedagógusok Szakszervezete járási alapszervezetének felhívására több száz pedagógus, szülő, nagyszülő és tanuló gyülekezett az Iskola utcában, hogy részt vegyenek egy élőlánc megalkotásában, amellyel szimbolikusan egy iskolát és óvodát körbeölelve hívják fel a figyelmet a kormány oktatáspolitikájának tarthatatlanságára.

A transzparensekkel, kézre festett tiltakozó jelekkel összegyűlt tömeget Süttő Zsolt, a PSZ járási titkára köszöntötte. Ezután Bogár-Bódi Bernadett olvasta fel Horváth Dániel gimnáziumi tanár Halotti beszéd című, a pedagógusok helyzetéről keserűen megfogalmazott, különleges versét.     

A demonstráció szószólója Gosztonyi Gábor, a Pedagógusok szakszervezetének alelnöke volt. Beszédét Gárdonyi Géza XIX. század végén írt regényének kezdősoraival indította: „A lámpás én vagyok. világítok a sötétségben. Utat mutattok. Nálam nélkül vak a látó is. Hát még ha a kormány nem sajnálná tőlem az olajat!”

A PSZ alelnöke többször is kifejtette: nincs bocsánat a több mint egy évtizede tartó közoktatási ámokfutás, a pedagógusok kiszolgáltatottsága, alulfizetettsége, a szakma megbecsülésének hiánya, valamint a társadalom jövőjének bizonytalanságba taszítása miatt.

A részt vevők – pedagógusok, szülők, nagyszülők és diákok - a beszédek után az Iskola utca majd teljes hosszában, Petőfi tér irányába kanyarodva több száz méteres élőláncot alkottak, melyben közösen énekelve, tapsolva fejezték ki elégedetlenségüket, véleményüket az oktatási rendszer tarthatatlansága, a gyermekek jövőbeni nevelés-oktatásának egyre növekvő kilátástalansága miatt.