Hírek
Tünékeny és maradandó
Két ráadás számot is kikövetelt a közönség Lattmann Bélától és barátaitól a Zene Világnapja alkalmából. Egyedülálló jazzkoncertet hallhattak a jelenlevők: apák és fiúk, tanárok és tanítványok, tradíció és újítás együtt volt jelen, harmóniában, megértésben, együttműködésben. Az ellentétpárokat két-két zenész képviselte. Az apák, tanárok, és tradíció részéről Lattmann Béla és Fekete István, a fiúk, tanítványok és újítók oldaláról pedig Lattmann Kristóf és Fekete János „Jammal".
Lattmann Kristóf, Fekete István, Fekete János "Jammal" és Lattmann Béla
Már a színpadra lépéskor kis meglepetést okozott "Jammal" megjelenésével: inkább egy rapper, mint egy jazz zenész benyomását keltve. De nem minden a külső: profi módon játszott a dobokon, ám kiderült: nincs is szüksége semmilyen hangszerre, önmaga képes egyedül egy egész zenekart megjeleníteni a beatbox, vagy szájdob technikának köszönhetően, amikor az ütemet, a ritmust és a zenei hangokat a szájjal, ajkakkal, nyelvvel és hangszálakkal idézik elő. „Jammal" egy humoros jelenetet adott elő, mely a reggeli készülődést, rádióhallgatást és televíziózást elevenítette meg. A közönség hatalmas tapssal jutalmazta őt. Persze nem maradt el mögötte Kristóf sem, aki egészen más világba repített minket: saját szerzeményét mutatta be zongorán, édesapja kíséretével. A négy zenész műsorában ismert melódiákat szólaltatott meg. Mindenki feszült figyelemmel követte a dallamokat, sok láb mozdult meg az ütemre, sok átszellemült arc élvezte ezt a rendhagyó koncertet.
Jazz és beatbox
A közönség alig akarta elhinni, hogy vége ennek a varázslatnak, és a dorogi szokásoknak megfelelően egy másik csodavilágba, a képzőművészet birodalmába hívtak bennünket Kádár György alkotásai. A művekről Wehner Tibor művészettörténész beszélt, aki azon tűnődött, hogy a zene hangjai hova tűnnek. Szerencsére a képek, amelyekről beszélt, nem ilyen tünékenyek. Ezeket Wehner Tibor fedezte fel, amikor ő nyitotta meg a művész 100. születésnapja alkalmából rendezett kiállítást a budapesti Lénia Galériában. Mikor áttanulmányozta a kiállítás anyagát, feltűnt egy „Dorogi szénbánya" című, 1947-ben készült pasztell. Ekkor kiderült, a festő hagyatékában sok dorogi témájú és keletkezésű alkotás van, méghozzá a bányáról, annak dolgozóiról. Ekkor vetődött fel egy itteni bemutatás gondolata is. Kádár György 1947-ben járt városunkban, ekkor született a bánya világának képi feldolgozása, melyről késszé érlelt művek és izgalmas vázlatok is tanúskodnak. A roppant nehéz és veszélyes munkát végzőkről és közegükről adnak hiteles, riportszerű képet. Igazi különlegességek a portrék, a szereplők neveivel. Zárásként kiemelte, hogy újabb dorogi kötődésű művészt köszönthetünk, s így a bányászhagyományokhoz ezer szállal kötődő városunk újabb, a múltját megörökítő képanyaggal gazdagodott.
A kiállítás november 5-ig várja a művészetszerető közönséget. Összességében jó hangulatú, kellemes esténk volt.
A maradandó alkotások között
