2013. aug. 6.

Május 18-án már harmadik alkalommal ünnepeltük az Európa Nap, Párbeszéd Napja rendezvényeit. Három éve az Integrált Városfejlesztési Stratégia megalkotása volt a cél, két éve a város civil szervezetei adtak képet a tevékenységükről, és a Wendlingen am Neckar városával aláírt partneri szerződés 15. évfordulóját ünnepeltük. Idén a különleges, szerencsés „csillagállásnak" köszönhetően, amikor a római katolikusok a hit évét ünneplik, a szaléziak Magyarországra településének 100. évfordulóján az egyházak és a társadalom viszonyrendszere, egymásra hatása adta a konferencia témáját: A dorogi egyházközségek tevékenysége társadalmi jelentősége.

Az ünnepséget dr. Tittmann János polgármester a „Boldogok hétvégéjé"-nek nevezte, mert a dorogi születésű Vándor József szalézi szerzetes boldoggá avatás előtt áll, illetve a Székelyföld kellős közepéből, Felsőboldogfalváról érkezett küldöttség városunkba. A Székelyudvarhelytől négy km-re levő település polgármestere Sándor József, Németi Zoltán alpolgármester és Sámduly László önkormányzati képviselő érkezett hozzánk háztűznézőbe, egy vélhetően sok meglepetést és értéket magában rejtő partnerkapcsolat kialakítása céljából.

Séndor József felsőboldogfalvai polgármester

Sándor József, a felsőboldogfalvai polgármester gratulált köszöntőjében a sok felújításhoz és építéshez, ami Dorogon történt. Bejárták a várost, a sok látnivalónak köszönhetően el is fáradtak, és elismerte, hogy mindezt létrehozni is nagy fáradság lehetett.
Ezt követően a meghívott előadók beszéltek a konferencia témájáról.

Gyöngyös Ferenc plébános

Elsőként Gyöngyös Ferenc, a Szent József plébánia plébánosa, aki szerint nehéz az egyház társadalomban betöltött szerepét mérni, abból nem lehet kiállítást rendezni, mert lelki síkon zajlik tevékenységük. Majd értelmezte Isten és a szeretet szerepét a mai hétköznapokban. Rá kell jönnünk, hogy Isten áldása szükséges a mindennapokhoz. Könnyű kimondani, hogy szeretlek, de tettekkel bizonyítani nap mint nap már nehezebb. Jézus élete a legszebb példa az önzetlen szeretetre. Mit tett tanítványaival Jézus? Kiemelte őket a szürke hétköznapokból és a megdicsőülés hegyére vezette őket. Csodákat tett, a keresztfán életét adta. Csak ezután kérdezte meg Pétertől, hogy szeretsz-e engem? Éppen attól, aki elárulta, megtagadta őt. De alkalmat ad a jóvátételre. Egyet kérdez csak, mert ez a fontos. Ez az egyetlen feltétele annak, hogy rábízza egyházát.
Az életet csak a szeretetre lehet rábízni. Istennel szeretet kapcsolatba kell lépni. Jézus ezt tanítja. A keresztény ember Jézus kérdésével szó és a tett kettősével válaszol. Istenszeretetünket az embereken keresztül kell bizonyítani. Egy francia lelkipásztor mondta: „a keresztény olyan ember, akire Isten rábízta az összes többi embert. Ha komolyan vennénk e hivatásunkat, mennyivel több embertársunk tudna hinni Isten szeretetében." Isten hívására cselekedni kell. Szeretni tettek nélkül nem lehet. Zárásul azt kívánta, legyen ez a bevezető egy lelki fohász mindannyiunknak.

Klimentné Ferenczi Andrea

Klimentné Ferenczi Andrea evangélikus lelkész asszony szerint nem élhet az egyház a társadalomtól elszigetelten. És nem is kell hívőnek lenni, hogy jót cselekedjünk, mert mindenkiben ott a lelkiismeret szava, mely jóságra hív. A hit többlete nem a jóság, hanem a bizalom az. A feltétlen bizalom a másik ember iránt. Mert a szeretet erősebb a halálnál. Az egyháznak olyan tevékenységet kell végeznie, mely a társadalmat segíti. A mai világban nehéz kapcsolatokat kiépíteni, az őszinteség hangján megszólalni. Ma már alig ápolunk igazi, bizalmi kapcsolatokat. Az egyház, a pap, a lelkész itt léphet be, mert irántuk meg lehet nyílni, lelki gondjainkat rájuk lehet bízni. Titkainkat nem árulják el másnak. A lelkész asszony fontosnak tartja még a családlátogatások szerepét, melyet régen még az iskolák, óvodák is gyakoroltak, de ma már szinte csak az egyház képviselői mennek el híveikhez. Másik probléma, hogy ma már kevés olyan alkalom van életünkben, amikor a család tagjai együtt mennek közösségbe, a családtagok együtt tevékenykednek. Ezért szervezik a családi napjaikat, hogy barátságok alakuljanak ki a korosztályok között, legfőképp a gyerekek között, így egy kapcsolati hálóba nőjenek bele, olyan erkölcsi tanítás mentén, mely egész életükre biztonságot adhat krízisben. Példaként említette a dorogi közösség semmiből való kialakulását, a templom gyors felépülését több egyház összefogása eredményeképpen. Ferdinánd István lánglelkű tanítót emelte ki, aki elég volt a kezdethez, mint rendíthetetlen hívő. További fontos szolgálatként az elszegényedés elleni fellépést nevezte meg. De itt felekezeti határok nélkül kell ténykedni, a szeretet nem ismer különbségeket.

Kis-Maly László

Kis-Maly László, a Szent Borbála templom plébánosa nem olyan rég, 8 éve szolgál Dorogon. Ez idő alatt a kapott keresztek mellett is megtartotta optimizmusát. Mert mind mondja, másképp hogyan tudná sugározni az égiek szeretetét? Ha ők erőt adnak, azt meg kell hálálni azzal, hogy tovább kell sugározni mások felé. Itt befogadó közösséggel találkozott, a kezdetektől fogva bizalmat tapasztalt. Neki a párbeszéd a mottója. Isten az ember teremtésével párbeszédet kezdeményezett, de nekünk is lépnünk kell felé. Itt felsorolta a nyolc év fontos eseményeit. Ezek kapcsán kijelentette, ha Isteni akarat van valami mögött, és szeretet, tettre készség az emberekben, akkor az megvalósul. A Don Bosco ereklye érkezése kapcsán örömét fejezte ki, hogy 360 dorogi gyerek vesz részt a fogadásában, akik a jövő reményei abban, hogy az utunkat jó felé tudjuk irányítani a gonosszal szemben.

Pungur Béla református lelkész

Pungur Béla a Dorogvidéki Református Egyházközösség vezetője szerint az egyház küldetése lelki természetű, de a keresztyén ember nem elszigetelt lény. Fontos, hogy az egyház nem épül be hatalomba, nem politizál, de tevékenysége kiterjed az oktatás, az egészségügy, a szeretetszolgálat területeire. Véleményt nyilvánít jelenségekkel kapcsolatban. Cselekvésre ösztönöz, felemeli szavát kérdésekben. Mindezek nagy szavak, de mit jelent ez egy kis gyülekezet számára? Őknem tartanak fenn intézményt a környéken, csak egy lelkészük van, a tagok sincsenek vezető pozícióban a városban, a közszférában. Hogyan is lehetne akkor mérni hatásukat? Úgy véli, ez nem is fontos számukra, mert tisztában vannak küldetésükkel. Az értékvesztés világában, amikor sokan úgy vélik, az egyház hiába árulja portékáit, akkor is számukra ott van világosan Jézus missziós parancsa. Nekik erre kell figyelniük. Nem a kétségbe ejtő hírekre. A társadalmi jelentőségüket nem ők ítélik meg, nekik a feladat adott, a missziós parancs teljesítése. Be is mutatta, hogy miként végzik hivatásukat: asszonykört működtetnek, gyermekek foglalkozásokat, hittant, tartanak, és kiemelkedő a táboroztatás. A kitűnő erdélyi, válaszúti kapcsolatokat is említette. Összefoglalva Pungur Béla szerint feladatuk a magvetés, a 2-3 generáció óta egyházaktól távollevők Isten közelébe „szeretgetése". Mert „Isten nem mond le rólad, visszafogad és karjába zár." Előadását Wass Albert: A gyökér marad című versével zárta.

Kovács Lajos helytörténész előadása közben

Kovács Lajos helytörténész városunk és a szaléziak kapcsolatáról beszélt, melyből hamarosan tanulmány is készül. Elsőként a dorogi születésű Schmidt Mihály szalézi szerzetesről beszélt, aki 1906-ban született, 1918-ban lépett a rendbe. 1923-án tett fogadalmat. Torinóban tanult, Esztergom-kertvárosban szolgált sokáig zenetanárként, majd 1940-ben Szombathelyre került. Zenetanárként, karnagyként mindig is a kulturális élet szereplője volt, nyugdíjazásáig 1967-ig. 1979-ben hunyt el.
Kovács Lajos kitért Schmidt Sándor bányaigazgató szerepére is, aki szintén jó kapcsolatot ápolt a szaléziakkal. 1936-ban a dorogi bányászok péliföldi zarándoklatán részt vett, ő is az első sorokban ment. Többek között az ő segítségével épült meg a péliföldi forrásnál levő Mária-barlang, és hozzájárult az ottani kálvária felállításához. Ez utóbbit Gáthy Zoltán tervezte. A kálvária későbbi felújításában is dorogi családok segítettek, vitéz Sághy Antal és Schmidt Sándor segítségével. A 14. számú stációt 4 dorogi házaspár finanszírozta.
1938-ban a magyar és a belga prímásokon kívül a lengyel Hlond Ágoston is részt vett a szénoltár avatásán, ő is szalézi volt.
Manapság Dankó Kristóf, városunk főépítésze is részt vállalt terveivel a péliföldi rendház felújításában.
Kovács Lajos gondolatai zárásaként Kis-Maly László plébánosunkat említette, aki szintén szalézi rend regulái szerint kezdte papi működését.

Misquitta Claudius szalézi atya

A záró előadást Misquitta Claudius indiai származású szalézi atya tartotta, aki 2007 óta él hazánkban, „Ki volt Don Bosco?" címmel. Hogy ki is volt? Egy közvetlen, rugalmas, spontán ember volt. Egy férfi volt, akit Isten meghívott. Merész álmai voltak, de nem volt pénze, nem volt túl művelt, okos, de megtette, amit Isten kért tőle. Az ifjúság megmentése volt a célja. Imádság és munkára való felkészültség. Ez a szalézi lelkület. Ma 34 szalézi szerzetes van hazánkban, a magyar közösség meglehet, a legkisebb, ám kicsi a bors, de erős. Claidius atya arról is beszámolt, hogy a 100 éves betelepülés ünnepére könyvet adtak ki, és egy kis filmet is készítettek, melyet a jelenlevők meg is tekinthettek. Aztán a Don Bosco ereklye látogatásának fontosságáról beszélt.
A nagyszerű gondolatokat, a lelkiismeretet is megszólító konferencia után dr. Zsembery Dezső vehette át a díszpolgári címet.

Az átadást követően a Dorogi Galériába fáradt a közönség, ahol a „Don Bosco álma - Álom a szeretetről" című pályázat alkotásaiból összeállított kiállítást nyitotta meg Szabó-Berghauer Zoltán, Dorog Város Kulturális Közalapítvány Kuratóriumának tagja.

Délután a színházteremben a Bányász Zenekar tavaszi ünnepi koncertjét Zagyi István karmester vezényelte le. Ezúttal a zenekar kicsit élménydúsabbá varázsolta hangversenyét, visszatérve egy régi szokásukhoz: az elhangzó zenedarabokat egy kis ismertetővel látták el, hogy a nézőket kicsit ráhangolják az elhangzó művekre, és minél jobban érezzék magukat a nézőtéren.

Kapcsolódó hírek