1. Dorog
2. Hír
3. Kultúra

Sok dorogi család útja vezetett a keleti országrészek felől szénmedencénk felé a XX. században. Borbély László Debrecenben született, de a korán árván maradt család már apa nélkül költözött Dorogra, ahol a Szilágyi Antal - ugyancsak vegyész - nagybácsi támogatta a tehetséges Borbély fiúkat legmagasabb tanulmányaik befejezéséig. Gyula hamarosan országos hírű karmester, László a Veszprémi Vegyipari Egyetem vegyészeként a természettudományok kiváló - de mindig szerény - tudósa lett 1963-tól, diplomavédésének évétől. 1978-ban már műszaki doktor, aki számos kémiai, technológiai és környezetvédelmi szabadalom társfeltalálójaként kiérdemelte a Nehézipar Kiváló Dolgozója címet, a Kiváló Újító és a Kiváló feltaláló cím arany fokozatát.

Mindezek közben úgy volt három nagy cég dolgozója, hogy sosem változtatott munkahelyet: még a Dorogi Szénfeldolgozó Vállalatnál kezdte pályafutását, majd a Kőbányai Gyógyszerárugyár, nyugdíjba vonulásáig pedig a Richter Gedeon Vegyészeti NyRT különböző vezetői beosztásokat betöltő szakembereként úgy ismerték, mint aki mindig dorogi maradt. Ez az ismertség nem formális elismerés: itthon is, külföldön is számos konferencia, a szaklapokban publikációk sikeres szereplője, részese volt.

Közéleti szereplést is szívesen vállalt, elsősorban szakterületének ismeretében szolgálta Dorog városának érdekeit is. Alapító tagja, 1990-94 között titkára volt a Dorogi Környezetvédelmi Egyesületnek, a Magyar Kémikusok egyesületének pedig a dorogi csoport titkáraként és elnökségi tagjaként lett aktív vezetője. Sokoldalú, művelt értelmiségiként csatlakozott Dorog Város Barátainak Egyesületéhez, az egyesület várospolitikai munkáját a városi képviselő-testület szakbizottságaiban segítette. A Dorogi Füzetek műszaki tudományok felé fordulásának, tudománytörténetet feldolgozó sorozatának egyik fellendítője, kezdeményezője lett, aki a kötetekben a jeles dorogi személyekről is (Schlattner Jenő és Riedler Miksa vegyészek), az ipartörténet nagy korszakairól is (karbidgyártás, germánium-előállítás) értékes dokumentum-kiadványok megszületésénél bábáskodott.

Városa is, szakmája is magasra értékelte ezt az életművet. Az 1968-ban alapított Pfeifer Ignác emlékérmet 1992-ben ítélte dr. Borbély Lászlónak a Magyar Kémikusok Egyesülete, a dorogi társadalmi egyesületek kezdeményezésére pedig 2005-ben jutalmazták a Dorogiak Dorogért Emlékéremmel munkásságát.

2012 karácsonya előtt érkezett a lesújtó hír haláláról. Az utána maradt betölthetetlen űrt Kosztolányi Dezső, a költő fogalmazta meg pontosan és fájdalmasan: „Mert ilyen az ember. Egyedüli példány." Ezt a fájdalmas hiányt fejezte ki nagyon sokak szeretete, tisztelete, gyásza, mely körülvette január 10-én dorogi ravatalát, majd nyughelyét. Olyan embertől köszöntünk el, aki nyomot hagyott bennünk a munka, a család, a város iránti szeretetével, emberségével és szerénységével.
Nyugodjék békében!
la - ko
*

A búcsúzó család ezúton köszöni meg a személyes együttérzés kifejezésének minden jelét azoknak, akik Borbély László iránti gyászukat velük megosztották.