1. Dorog
2. Hír
3. Közügy

1905-től 1939-ig élt Dorogon, elsőként fordult szembe sikerrel a karsztvizek által okozott bányaelfulladásokkal. 1911-ben ennek köszönhette bányaigazgatói kinevezését, amely Dorog városiasodásának meghatározó eseménye.

Építkezései, szociálpolitikai lépései tették településünket országosan, majd európai mércével mérve is ismertté.

Dorog első díszpolgára (1922), a bányászat tudományának első doktora (1932), a Nagy Szent Gergely Rend parancsnoki keresztjének tulajdonosa (1929) volt, bányaügyi főtanácsos (1922), 1942-től pedig a Salgótarjáni Kőszénbánya RT vezérigazgatója. Amikor 1939-ben - háborús helyzetben - az anyavállalat Budapestre vezényelte, még nem tudhatta, hogy súlyos, koholt vádak várnak rá a háború befejezésétől kezdve tragikus haláláig.

Nevét ritkán ejthettük ki a következő négy évtizedben. A rendszerváltás után 1991-ben neveztük el róla a bányásztelep egyik lakónegyedét. 1997-ben készült el ide Árvay Ferenc szép, carrarai márványból faragott Schmidt-domborműve. 2003-ban emlékkönyvvel és konferenciával adóztunk tragikus halálának 50. évfordulóján. Azóta a dorogi temetőben is van emléktáblája, mert sírjának helyét még mindig nem ismertük. A halál körülményeit, idejét is homály fedte.

A család, az utódok nem fogadták el ezt az igazságtalanságot, a Történeti Hivatalból az utóbbi évben végre előkerültek a még fellelhető dokumentumok Schmidt Sándor utolsó hónapjairól. Egy galádul kiagyalt (koncepciós) bányászper indult az akkori rákosista politikai vezérkar irányításával. A sikertelen, túlerőltetett ötéves terv bányászvezetőit szemelték ki bűnbaknak. E pernek számos korábbi dorogi bányaértelmiségi tagja is börtönbe került, 1952-től vallatások során át készült ellenük a leszámolás.

Schmidt Sándort 1953. március elején tartóztatták le (szinte azon a napon, amikor a szovjet diktátor, Sztálin meghalt). A már súlyos beteg embert társai ellen ugyanúgy beismerő vallomásokra akarták kényszeríteni, mint önmaga ellen. Kész forgatókönyv szerint kellett volna aláírni a hatalom által megfogalmazott beismeréseket. És hiába volt a diktátor halála, itthon pedig Nagy Imre hatalomra kerülése is. A kínzások, a testi és lelki megalázások (gyógyszermegvonás, fenyítések, éjszakai zaklatások, családjával való zsarolás stb.) összeroppantották, de becstelenségre még ezek sem tudták kényszeríteni. A nála egészségesebb, fiatalabb bányatiszt társak pedig - példátlan módon - vissza tudták verni a felkészületlen, szakmailag képzetlen vádhatóság akcióit. Őketkésőbb rehabilitálták is, bár életük végéig hallgatniuk kellett.

Az egyetlen áldozata ennek a pernek Schmidt Sándor lett, aki - kórházban fekve - belehalt a kínzásokba. Még tíz éve is azt írtuk, hogy sem a halál pontos ideje, sem sírjának helye nem ismeretes.

Most kiadásra vár az évforduló évében bemutatható utolsó hónapok krónikája a családnak átnyújtott dokumentumok alapján. 1953. május 31. a több téves dátum közül már bizonyítható adatként áll rendelkezésünkre. És pontosan megjelölték a szigorúan bizalmas, eddig elzárt dokumentumokban a sírhelyet is. Egy embertelen világ semmilyen eszköztől vissza nem riadó gépezete (Államvédelmi Hatóság, ügyészség és bíróság) csatát, sőt háborút vesztett azokkal szemben, akik igazolhatóan tisztességes szándékkal és biztos szakmai tudással mutatták meg erkölcsi fölényüket a tudatlan, ám korlátlan hatalommal szemben.

Hatvan év után a Dorogi Füzetek című könyvsorozatunkban részletesen is beszámolhatunk a feltárt igazságról. Ha elégtételt nem is, de megnyugvást talán szolgáltathatunk vele.

Kovács Lajos
Dorog Város Barátainak Egyesületi elnöke, helytörténeti kutató