Hírek
Arad gyertyái az erkölcsi példát világítják meg
Október 5-én emlékezett meg a város és a Dorogi Örmény Önkormányzat az Aradon1849. október 6-án hajnalban kivégzett 13 tábornokról és a Pesten golyó általi halálra ítélt gróf Batthyány Lajosról.
Az ünnepségen városunk polgármestere, Dr. Tittmann János nemzeti gyásznapi megemlékezését azzal kezdte, hogy a „legfájdalmasabb az lenne, ha be kellene ismernünk, hogy mindhiába szenvedte meg nemzetünk az elbukott szabadságharcokat és forradalmakat. Ha harcaink úgy buktak volna el, hogy még ma sem élhetjük meg a szabadság kultúráját, mely az egyén, a közösség és a nemzet szintjén is ugyanazt jelenti: önmagunk és természeti környezetünk harmóniájában megéljük az önkorlátozás szabadságát. Az a polgár szabad, aki képes a szabad önkorlátozás és a szabad önkiteljesítés harmóniáját megteremteni. Napjainkban egy újabb forradalom és szabadságharc bukásának keserűségét éljük. Megbukott a fülkeforradalom és az Európa ellen vívott szabadságharc. Az értelmesség határait átlépő, groteszk kifejezések elemeiből épült kálvária lépcsőin botorkálunk. S lehet, hogy az emberi tisztesség korlátján átbukva alázuhanunk a történelem megsemmisítő ítéletének mélységébe. Sosem volt még ilyen nemzeti gyásznap. Bukott forradalmaink és szabadságharcaink ellenére volt miben megkapaszkodnunk. Maradt okunk a büszkeségre. Mert bár a 48-as harcnak sem voltak meg a sikeres végkifejlethez szükséges nemzeti feltételei, de céljaink és emberi minőségünk értékként fénylett a bukás romjai között. Ellenben éppen kudarcaink tanulságaiból is épülő emberi minőségünk bukik el, ha baltás gyilkosokat kezdünk szabadon engedni. A fülkeforradalom, az Európa ellen vívott szabadságharc groteszk szóvirágok. Mint a romlás virágai, burjánzanak elvadult kertünkben. A 18 év alatt nem volt olyan gyásznapunk, amikor bocsánatot kellett kérni örmény barátainktól. Most ez is megtörténik velünk. De a remény nem hagy el minket. Tudjuk, hogy egyszer lesz egy győztes forradalmunk és szabadságharcunk, melynek végén nemes önérzettel köszönthetjük a szabadság kultúráját megteremteni és megélni képes polgárt. Önmagunkat."
Dzsotjánné Krajcsir Piroska beszéde közben
Dzsotjánné Krajcsir Piroska, a Dorogi Örmény Önkormányzat elnöke tartott ezt követően emlékező beszédet. Kiemelte, hogy az aradi 13 kifejezte az akkori Magyarország társadalmi, etnikai sokféleségét. Egy zászló alatt egy haza fiainak vallották magukat a harcosok. Bécsből nézve lázadás volt ez, mely köztörvényes büntetést von maga után. Majd az elnök asszony felidézte a fontosabb eseményeket, tényeket, és a végkifejletet is, amikor 1849. augusztus 13-án Világosnál az oroszok előtt tették le a magyarok a fegyvert. Bécsnek ez sértés volt. Ezért is kötél általi halált írtak elő legtöbbjüknek a katonához méltó golyó általi kivégzés helyett. Haynau kezébe került a döntés, hogy miként ítélkezik a tábornokok ügyében. Október 4-én, az uralkodó névnapján még amnesztiában reménykedtek a honvédtisztek, de ehelyett kihirdették a kőkemény ítéleteket. Többségüket kötél általi halálra ítélték, és kívánságuknak megfelelően nem tölthették együtt az utolsó napot sem.
„Az események számos súlyos mondanivalót hordoznak a mai ember számára is. Az egyik, hogy Gróf Vécsey Károly apja - aki a császár oldalán harcolt - maga kérte, hogy fia legyen az utolsó kivégzett, nézze végig társai halálát. Vécseyt saját családja nem siratta meg. Emellett apja azt üzente, örvend fia halálának, mert az a császár ellen mert lázadni. Ideológiai, politikai törésvonalak mentén megosztott társadalmunkban legyen intő példa az öreg Vécseynek az apai szeretetet felülíró, fanatikus császárhűsége. Ne engedjünk a megosztó szirén hangoknak, melyek sötét indulatokat igyekeznek generálni. Ne engedjünk azok akaratának, akik egész csoportokat rekesztetnének kívül a társadalmon, etnikai, vagy ideológiai meggondolások alapján. Ha ebben a gyásznapban van valami fenséges, akkor az az, hogy Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ekkor Damjanich holttestéhez lépett, és bár korábban voltak nézeteltéréseik, most az öröklét kapujában, a magyar arisztokrata lehajolt és megcsókolta a halott szerb paraszti ivadék Damjanich kezét. Korunkból nemcsak a hősök, a gesztusok is hiányoznak. Vécsey kézcsókja, mutatja, hogy a gesztus fontos erkölcsi tényező, gesztusok által marad egyenes a világ gyémánttengelye. Jó egy olyan világban élni, ahol a tévedést beismerés követi, ahol a sértést követően elhangzik a bocsánat kérés, és ezt nem tartja senki a gyengeség jelének. Ahol egy gesztus értékű melléállást egy gesztus értékű köszönet követi. Arad gyertyái az erkölcsi példát világítják meg. Tanuljuk történelmünk nagy alakjaitól, és a széttöredező mai magyar valóságban addig nyújtsuk egymás felé kezünket, amíg átér az ideológiai és gazdasági törésvonalak szakadéka felett. Dzsotjánné Krajcsir Piroska Tolsztoj szavaival zárta beszédét: fogjunk össze mind, akik szeretjük a jót, és legyen zászlónk a cselekvő erény."
Avanesian Alexan Artin átadja a Kiss Ernő-Lázár Vilmos díjat dr. Tittmann János polgármesternek
Az aradi eseményekre emlékező dorogi ünnepségen mindig jelen vannak az országos örmény elnökség tagjai is. Most Avanesian Alexan Artin az Országos Örmény Önkormányzat alelnöke érkezett Dorogra, hogy átadja az 1995-ben alapított Kiss Ernő-Lázár Vilmos emlékdíjat, melyet olyan magyar személy kaphat meg, aki sokat tett az örménységért. Idén Dr. Tittmann János kapta ezt a kitüntetést, aki szerint ez a díj a képviselő-testületet illeti meg, mert ők biztosították az örményeket szolidaritásukról és támogatásukról egy testületi határozattal.
Az ünnepség második felében a Zrínyi iskolások megrendítő és egyben felemelő műsora következett. A gyerekek megidézték egyenként a vértanúk végső perceit, gondolatait, utolsó szavait. Az énekes és néptáncos elemeket is magába foglaló összeállítást Kovács Lajos címzetes igazgató írta, Hubacsek Judit, Kovács Klára és Kovácsné Fódi Krisztina tanárnők tanították be.
