Családfakutatás: újabb mérföldkő Vándor atya boldoggá avatásának folyamatában
2014. máj. 9.
Újabb mérföldkőhöz érkezett a dorogi születésű kubai misszionárius, Vándor Wech József (Jose) boldoggá avatásának folyamata. A napokban kubai küldöttség járt városunkban, hogy további adatokat, személyes élményeket gyűjtsenek a misszionárius Dorogon és környékén élő rokonaitól, tisztelőitől. A tapasztalatokat összegezték, Vándor Wech József hagyatékából származó fényképeken lévő személyeket beazonosították. A dokumentumokat felhasználják majd annak az életrajzi könyvnek az elkészítésénél, amelyet a boldoggá avatási ceremónián adnak át a Szentatyának Rómában. 
Kiss-Maly László esperes és dr. Tittmann János polgármester május 7-én fogadták a kubai delegációt, a Magyarországi Szalézi Tartományfőnök, Ábrahám Béla atya kíséretében. Majd a Német Nemzetiségi Emlékházba látogattak, ahol a Puchner család, azaz Vándor atya rokonai segítették a képeken lévő személyek beazonosítását, a családfa kutatást. Megnézték a szentéletű misszionárius szülői házát is, ahol a rá jellemző egyszerűség uralkodik a mai napig. Az eseményen jelen voltak: Kolonics Péterné elnök asszony, Molnár Albert képviselő, Kubából Bruno atya-posztulátor (aki a boldoggá avatás anyagait gyűjti a Szentszék megbízásából), a Santa Clara-i Vándor múzeum igazgatója, Depaula Flavio SDB szalézi szerzetes pap, tartományi titkár, ekonómus, Bende György, a Bányásztemplom világi elnöke, Diószegi László az akkori dorogi káplán, aki sokat beszélgetett Vándor Wech Józseffel, a rokonok Hágelmayer Antal, Puchner Ferenc, Wech Attila és Sasvári Katalin nemzetiségi képviselő.
Diószegi László úrtól megtudtunk egy érdekes részletet: az egyszerűség, a vidámság jellemezte a papot, aki Dorogon legutolsó hazalátogatásakor rácsodálkozott a plébánia udvarára és a szépen művelt zöldséges kertjére. Mosolyogva jegyezte meg akkor: „Szép-szép, de hol focizhatnak itt a gyerekek?" Ez az apró epizód is szemlélteti, hogy bárhol járt, mindig a fiatalság érdekeit nézte elsőként és bárkivel megtalálta a hangot egész életében. A delegáció tagjai meggyőződtek arról, hogy Dorogon is hasonló tisztelet övezi Vándor atyát mint Kubában. A Szent Borbála templomban ennek a tiszteletnek adnak tanúbizonyságot azzal is, hogy színes üvegablakon ábrázolják majd a boldoggá avatás felé tartó papot. Az üvegen kubai és dorogi jelképekkel veszik majd körbe az erényes misszionáriust.
Személyisége, lelkisége és lelkipásztori kreativitása mély benyomást tett a kubai Santa Clara Egyházmegyére, ahova Vándor atya 1954. december 9-én érkezett azzal a céllal, hogy felépítse a Rosa Pérez Velasco Művészetek és Mesterségek Intézetét, és ellássa a Kármelhegyi Boldogasszony-templom híveinek lelkipásztori gondozását. Az egész városban ismerték a „béke emberét", a példás papot. Vándor atya keresett lelki vezető volt, kedves és barátságos, a szíve mindig nyitva volt a fiatalok és a felnőttek előtt. Negyven évig szolgálta ott híveit. Boldoggá és szentté avatását tíz évvel ezelőtt kezdeményezték a kubai Szalézi Rend tagjai.
Vándor atyát Szalézi Szent Ferenchez hasonlítják türelmes tanulékonysága, körültekintő odaadása és bölcsessége miatt, amellyel a lelkeket vezette; illetve Bosco Szent Jánoshoz apostoli dinamizmusa, a szegények szeretete, hívő lelkülete, derűs öröme és szívélyes modora miatt (Életrajzi részletek: www.magyarkurir.hu).
A Szalézi Rend Vándor atya életéről és erényeiről szóló több évtizedes kutatómunka eredményeként összeállított - a hősi erényeit és fogadalmát tartalmazó - pozíciót januárban nyújtotta be a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának, amelynek tanácsadói vizsgálják Isten Szolgájának ügyét.
Életéről:
Vándor József Dorogon született 1909. október 29-én.( A Szent József Plébánián, a születési anyakönyvben a tisztelt delegáció megtekinthette ezt a bejegyzést, melyet Gyöngyös Ferenc atya tett lehetővé.)
Plébánosának, Pehatsek Artúrnak mondta el, hogy pap és misszionárius akar lenni, aki bevezette őt a Szalézi Intézetbe Péliföldszentkereszten. Itt kezdte el szalézi képzését, fejezte be a noviciátust és tette le első fogadalmát 1928-ban.
Nyolc évvel később, 1936. július 5-én szentelték pappá Torinóban, majd visszatért Magyarországra, hogy családjával is megünnepelje a jeles eseményt. Ugyanebben az évben misszionáriusként Kubába küldték, így teljesült az álom, amit gyerekkora óta szívében rejtve tartott.
Negyven évig szolgált Kubában.
1979. október 8-án hunyt el a kubai Santa Clarában. Emlékére a közelmúltban múzeumot létesítettek, amelyet abban a szobában rendezték be, ahol Vándor atya majdnem 25 évig élt.
Kiss-Maly László esperes és dr. Tittmann János polgármester május 7-én fogadták a kubai delegációt, a Magyarországi Szalézi Tartományfőnök, Ábrahám Béla atya kíséretében. Majd a Német Nemzetiségi Emlékházba látogattak, ahol a Puchner család, azaz Vándor atya rokonai segítették a képeken lévő személyek beazonosítását, a családfa kutatást. Megnézték a szentéletű misszionárius szülői házát is, ahol a rá jellemző egyszerűség uralkodik a mai napig. Az eseményen jelen voltak: Kolonics Péterné elnök asszony, Molnár Albert képviselő, Kubából Bruno atya-posztulátor (aki a boldoggá avatás anyagait gyűjti a Szentszék megbízásából), a Santa Clara-i Vándor múzeum igazgatója, Depaula Flavio SDB szalézi szerzetes pap, tartományi titkár, ekonómus, Bende György, a Bányásztemplom világi elnöke, Diószegi László az akkori dorogi káplán, aki sokat beszélgetett Vándor Wech Józseffel, a rokonok Hágelmayer Antal, Puchner Ferenc, Wech Attila és Sasvári Katalin nemzetiségi képviselő.
Diószegi László úrtól megtudtunk egy érdekes részletet: az egyszerűség, a vidámság jellemezte a papot, aki Dorogon legutolsó hazalátogatásakor rácsodálkozott a plébánia udvarára és a szépen művelt zöldséges kertjére. Mosolyogva jegyezte meg akkor: „Szép-szép, de hol focizhatnak itt a gyerekek?" Ez az apró epizód is szemlélteti, hogy bárhol járt, mindig a fiatalság érdekeit nézte elsőként és bárkivel megtalálta a hangot egész életében. A delegáció tagjai meggyőződtek arról, hogy Dorogon is hasonló tisztelet övezi Vándor atyát mint Kubában. A Szent Borbála templomban ennek a tiszteletnek adnak tanúbizonyságot azzal is, hogy színes üvegablakon ábrázolják majd a boldoggá avatás felé tartó papot. Az üvegen kubai és dorogi jelképekkel veszik majd körbe az erényes misszionáriust.
Személyisége, lelkisége és lelkipásztori kreativitása mély benyomást tett a kubai Santa Clara Egyházmegyére, ahova Vándor atya 1954. december 9-én érkezett azzal a céllal, hogy felépítse a Rosa Pérez Velasco Művészetek és Mesterségek Intézetét, és ellássa a Kármelhegyi Boldogasszony-templom híveinek lelkipásztori gondozását. Az egész városban ismerték a „béke emberét", a példás papot. Vándor atya keresett lelki vezető volt, kedves és barátságos, a szíve mindig nyitva volt a fiatalok és a felnőttek előtt. Negyven évig szolgálta ott híveit. Boldoggá és szentté avatását tíz évvel ezelőtt kezdeményezték a kubai Szalézi Rend tagjai.
Vándor atyát Szalézi Szent Ferenchez hasonlítják türelmes tanulékonysága, körültekintő odaadása és bölcsessége miatt, amellyel a lelkeket vezette; illetve Bosco Szent Jánoshoz apostoli dinamizmusa, a szegények szeretete, hívő lelkülete, derűs öröme és szívélyes modora miatt (Életrajzi részletek: www.magyarkurir.hu).
A Szalézi Rend Vándor atya életéről és erényeiről szóló több évtizedes kutatómunka eredményeként összeállított - a hősi erényeit és fogadalmát tartalmazó - pozíciót januárban nyújtotta be a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának, amelynek tanácsadói vizsgálják Isten Szolgájának ügyét.
Életéről:
Vándor József Dorogon született 1909. október 29-én.( A Szent József Plébánián, a születési anyakönyvben a tisztelt delegáció megtekinthette ezt a bejegyzést, melyet Gyöngyös Ferenc atya tett lehetővé.)
Plébánosának, Pehatsek Artúrnak mondta el, hogy pap és misszionárius akar lenni, aki bevezette őt a Szalézi Intézetbe Péliföldszentkereszten. Itt kezdte el szalézi képzését, fejezte be a noviciátust és tette le első fogadalmát 1928-ban.
Nyolc évvel később, 1936. július 5-én szentelték pappá Torinóban, majd visszatért Magyarországra, hogy családjával is megünnepelje a jeles eseményt. Ugyanebben az évben misszionáriusként Kubába küldték, így teljesült az álom, amit gyerekkora óta szívében rejtve tartott.
Negyven évig szolgált Kubában.
1979. október 8-án hunyt el a kubai Santa Clarában. Emlékére a közelmúltban múzeumot létesítettek, amelyet abban a szobában rendezték be, ahol Vándor atya majdnem 25 évig élt.
Ügyét a Magyar Szalézi Tartomány is érdeklődéssel követi.
Kapcsolódó hírek
Koszorúzással és konferenciával folytatódott a Bányásznapi ünnepségsorozat
8 órája
Ünnepség a Nemzeti Kőbányászati Emlékhelynél
1 napja
Kérik a Lakosság megértését
2 napja
A Schmidt-villában megkoszorúzták Schmidt Sándor mellszobrát
3 napja
