A család tájékoztatása szerint "Grosics Gyula, a Nemzet Sportolója 11.20 perckor, álmában, megtért Teremtőjéhez".
Grosics Gyula Dorogon kezdte pályafutását.
1945-47 között az NBI-es Dorog kapuját védte, majd a kiesett együttesből 1947-ben Budapestre került a MATEOSZ csapatába.
1950-től a Bp. Honvéd, majd nemsokára a Tatabánya játékosa lett.
Tagja volt az olimpiai bajnokságot nyert csapatnak (1952), az Európa Kupa győztes (1953), a világbajnoki ezüstérmes, az úgynevezett "aranycsapat"-nak (1954).
Részese volt az angol válogatott felett aratott legendás győzelmeknek
1953 (6:3), 1954 (7:1), 1960 (2:0), 1962 (2:1).
Három világbajnokságon szerepelt (1954, 1958, 1962). Öt alkalommal válogatták be a világválogatottba. 86-szoros válogatott volt. Fekete Párducnak becézték.
Legendás sportélete mellett közéleti személyiségként is nyomot hagyott ezen a világon. Alapító tagja a Dorogról Elszármazottak Klubjának.
Dorog és környéke országgyűlési képviseletét is vállalta a kilencvenes évek közepén.
2001-2003 között a Magyar Labdarúgó Akadémia Tanácsadó Testületének tagja volt.
Számos kitüntetésben részesült, többek között átvehette a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztjét 1993-ban.
(MTI, Dorogi Lexikon)