Az idén is megünnepeltük a könyveket, szerzőket, az olvasás izgalmát a dorogi Gáthy Zoltán Városi Könyvtár és Helytörténeti Múzeum szervezésében június 4-6-án, a 86. Ünnepi Könyvhét keretein belül.
„- A könyv az emberiség egyik legnagyobb értéke. Európában és a világon számos fesztivál, ünnep keretében ünneplik a könyvet az emberek.
Magyarországon Supka Gáza régész, mûvészettörténész, író javaslata volt, 1927-ben a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Egyletének közgyûlésén, hogy hazánkban is szervezni kellene egy könyves ünnepet, amikor az igazi írók kivonulnak a közterekre. Supka Géza szerint:
„Az évnek egyik napján az ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék, amely az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egymással, hogy ezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és könyvkiadás mûvészete is kimenjen az utcára, éspedig ingujjban, bohém formában."
De nemcsak a könyvekre gondolt Supka Géza, hanem színházi, zenei előadások és kiállítások szervezését is szorgalmazta.
Ezeknek a gondolatoknak szellemében rendezzük meg Dorogon 2008-tól, immár hét éve a könyvünnepet - hangzott Mucha Ildikó, a könyvtár igazgatónőjének köszöntője június 5-én délelőtt a Hősök terén. - Az elmúlt hét évben különös rangra emeltük a rendezvénysorozatot. Az országos kiadók újdonságai mellett - melyet a helyi könyvesboltokkal összefogva árusítottunk - a dorogi kiadványokkal is találkozhat az olvasni vágyó közönség, hogy eleget tegyünk a hagyományőrzésnek, melyet könyvtárunk tevékenységének zászlajára tûzött. Ugyanakkor minden alkalommal ismert írók és előadók részvételével színesítjük a programot. De helyet kaptak rendezvényeken a helyi iskolák, óvodák előadói, hogy tovább színesítsék az irodalom ünnepét.
Az ide rendezvény is sokoldalú volt. Június 4-én egy dorogi író - Krajcsir Piroska - legújabb könyvét mutatta be Dankó József alpolgármester. Dr. Dzsotjánné Krajcsir Piroskát egy nagyon szép, frissen megjelent könyv, a „Régi örmény fővárosok" címû kötet íróját méltatta Dankó József, akinek személyisége összeforrott az utóbbi évtizedekben Dorog kulturális közéletével. Sokrétû tevékenységét magas szintû teljesítmények jellemzik.
Pedagógusként „nem csak középiskolás fokon" végzett pedagógiai feladatokat gimnáziumunkban. Színjátszóival egész estét betöltő nagyszerû produkciókkal állt ki városunk igényes közönsége elé ünnepi megemlékezéseken.
Elmélyült, termékeny kutatóként többször hallhattuk előadni. Dorog Város Barátainak Egyesülete első programsorozatainak is előadója volt az örmény történelemről. A napokban jelent meg tanulmánya az egyik legrangosabb történelmi folyóiratunkban, a Rubiconban irodalomtörténeti témakörben. Tavaly jelent meg tanulmányainak gyûjteménye Örmény motívumok címmel.
Közéleti munkássága is jelentős, hiszen közel húsz esztendeig volt a Dorogi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat elnöke. Ilyen minőségben folyamatosan támogatta Dorog Város Barátai Egyesületének kiadványsorozatát, a „Dorogi füzeteket". Ugyancsak rendszeresen támogatta a dorogi iskolákat is. Az ő szervezésében emelkedett városi megemlékezéssé október 6-a. Ezen a napon évről évre tiszteletünket fejezzük ki a sokat szenvedett örmény nép iránt is, amikor fejet hajtunk az aradi vértanuk, köztük az örmény származású tábornokaink emléke előtt. Két évig szerkesztette a Közhírré Tétetiket, városunk újságját.
Az utóbbi években fordítóként, szépíróként is jelentkezett. Elsőként fordította magyar nyelvre Hracsja Kocsar elbeszélő mûveit. 2009-ben a „Dorogi füzetek" Belépő címû irodalmi almanachjában jelent meg Izraeli napló címû útirajza, amely rendkívüli kultúrtörténeti tájékozottságának magával ragadó írása. Ezek után pedig megjelent Tükörcserepek címmel lírai vallomása gyermekkoráról megragadva a megragadhatatlan időt, ábrázolva a Szabó Lőrinc-i helyzetet: amikor még egy volt a világ.
Ez az egyben látás, amelyet a gyermeklélektan szinkretizmusnak mond, és amely oly hitelessé teszi memoárját, tulajdonképpen jellemzi egész életmûvét: magas szinten jelenik meg alkotásaiban a holisztikus szemlélet: a néprajzi, történelmi, mûvészeti tények egyben látásának és láttatásának képessége.
Ez a szemlélet figyelhető meg új könyvében a Régi örmény fővárosok címû kötetben is. Tizenhárom város volt hosszabb, rövidebb ideig az örménység központja. Ez már önmagában is mutatja a nép hányattatásait, megpróbáltatásokkal teli történetét. Valamennyi város részletes történetét megismerjük, mégpedig az egyetemes történelembe ágyazva, hiszen az örmény történelem folyamatosan a legnagyobb birodalmak ütközőpontjába került. Tárgyalja a könyv még a középkori Magyarországgal tervezett kapcsolatokat is. Ez is apró kis eleme annak a törekvésnek, amely az örményeket jellemezte: a keresztény Nyugat irányában orientálódtak mindig is. Az egyes városok bemutatása során megjelennek az örmény kultúra értékei, a tárgyi és szellemi néprajz eredményei, híres utazók leírásait olvashatjuk. Megelevenedik egy-egy - oly ritka - nyugodtabb történelmi pillanatban egy gyorsan polgárosodó, értékteremtő, tehetséges közösség világa. Ekkor értjük meg igazán, milyen gazdag országot tudott volna teremteni az örménység, ha a maga útját járhatta volna.
Jerevánhoz kapcsolódóan olvashatunk Sahamir Sahamirjan 1773-ban megjelent könyvéről (A nagyravágyás csapdája), amelyben megfogalmazza a jövendő örmény állam modelljét. Egy teljesen előremutató, demokratikus elveken és emberi szabadságjogokon alapuló polgári államot vizionál Saharmirjan. Ebben az időben még a francia felvilágosítók is csak körvonalazták a feudális állam meghaladásának elveit.
Több várostörténet után nagyszerû szerkesztői ötlet alapján olvashatunk mondákból, krónikákból, szépirodalmi mûvekből részleteket, megint csak a mûfaji sokszínûség jegyében.
Feltétlenül szólni kell a mû aktualitásáról. Hiszen néhány nappal ezelőtt - május 29-én volt pontosan száz esztendeje, hogy Törökországban elfogadta a kormány a törvényesség látszatának megőrzése céljából azt a rendeletet, amelynek célja a kilikiai örmények teljes megsemmisítését eredményezte. A genocídium kifejezést ennek az eseménynek - közel másfél millió örmény áldozata volt - a tanulságaképpen Raphael Lemkin lengyel zsidó tudós alkotta meg a latin genos és cide szavakból. Lemkin minden családtagja a holokauszt áldozata lett. Az ő kifejezését használta az ENSZ, amikor bûntettnek nyilvánított minden népirtást. A szomorú évforduló ma különösen rávilágít minden örmény történelemmel kapcsolatos mûre. Krajcsír Piroska könyve pedig nagyon élvezetes stílusban, interdiszciplináris szemlélettel tárja fel szinte a teljes örmény történelmet a fővárosok bemutatása ürügyén.

Június 5-én Valachi Anna irodalomtörténészt látták vendégül a könyvtárban, aki József Attila könyvheti tevékenységét elemezte filmvetítéssel egybekötött előadásában.
Méltán lehetünk büszkék arra, hogy a nagy városok mellett Dorogon is megvalósítottuk és népszerûvé tettük az Ünnepi Könyvhetet olyan mértékben, hogy Dorog város kulturális programjában évről-évre méltó helyet kap az ünnep.