1. Dorog
2. Hír
3. Kultúra

Június 9-én 17 óra tájban a sötét felhők láttán sokan visszakozhattak a Schmidt Sándor Agorára tervezett szabadtéri koncerttől. Hamarosan az eső is nyilvánvalóvá tette mindenki számára, hogy a városi könyvtár emeleti galériájába szorul a produkció és a közönség. Beletörődve az elkerülhetetlenbe, művész és műélvező egyaránt bevackolta magát a kiállítótérbe, attól az izgalomtól vezérelve, hogy az intim közelség vajon mennyire fogja az előadók, illetve a közönség közérzetét befolyásolni. Hamar kiderült: 18 óra pár perckor elkezdődhetett a kamarakoncert-előadás, melyet Vámos Miklós spontán nyitott meg anekdotázó stílusában. S mikor a víg kedélyű Karácsony James (LGT) is mellételepedett, végre a húrok s hangszálak közé csaphattak. Beatles (átferdítve is), Jobim, jazz, Piazzolla, tangó, humor, könnyedség, vidámság, retro, improvizálás, profizmus. Vámos Miklós közben megjegyzi, ő mindig izgul, de nem maga miatt, hanem a hallgatóság miatt: „hogy, ne legyen rossz napja". Őa mesélő. Karácsony János mindig nevet, kiváló játékával tökéletes assziszt, tudásával egyenrangú főszereplő.

A zsúfolásig megtelt teremben minden ablak nyitva volt, hogy a levegő a tüdőkbe, a zene pedig az éterbe áradjon, jelezve a Bécsi út 42. környékén megfordulóknak, hogy - B terv, esőnap hiányának ellenére - fantasztikus hangulatban volt része azoknak, akik nem riadtak vissza a zord időtől. Köszönet a Vámos-Karácsony duónak! Köszönet Fürst Tamásnak a nagyszerű hangosításért, és hűséges olvasóinknak, közönségünknek! Nem volt rossz napunk!
Akármennyire is próbáljuk őket elképzelni, hús-vér valóságukban minden - könyvtárunkba meghívott - vendégelőadó másképpen hat, mint a róluk fellelt fotók kiváltotta benyomás. „Nem pont így képzeltük." Mindig meghökken az ember, hogy a színes szobrokba merevedett alakok, a valamikor, valahol lencsevégre kapott személyek a fényképekről egyszer csak a szemünk előtt megelevenednek, mozognak, beszélnek.

Lőrincz L. László a kivételek közé tartozik. Június 10-én 17 órakor is éppen olyan volt, mint a képeken: mosolygós, kedves, megjelenése barátságos, megnyilvánulásai közvetlenek - ugyanakkor mint híres és sikeres író tekintélyt parancsoló is egyben. Előadásmódja, történetszövése - melyben gyakorlatilag élete regényét hallhattuk a tőle megszokott, regényeiből ismert stílusban - több szálon futó, fordulatos, izgalmas, kalandos, az adott pillanatban egymásba érő, és ettől kerek, humoros volt. Éppen, mint írásainak többsége: Leslie L. Lawrence néven publikált, többségében keleti tárgyú kalandregényeiben ötvöződik a biztonsággal kezelt tudományos ismeretek és a kutatások során felhalmozott tapasztalatok ismeretterjesztő szándéka, valamint a fordulatos, izgalmas, kalandos cselekmény. E kettősség - a tudományos háttér és az élvezetes olvasmányosság - adja e művek igazi értékét - írja a wikipédia. Szerényen jegyzi meg - Jules Verne-re és korára is hivatkozva -, az írói gyakorlatát firtató kérdésre: sokat informálódik, a témák adottak, a levegőben vannak, az utcán hevernek, csak némi fantázia szükségeltetik hozzájuk. Igen ám, de még egy dolog elengedhetetlen a sikerhez, ami a könyvei kapcsán, és a könyvtárban tartott előadásból is kiderült: tudni kell mesélni!
Egy olyan műalkotás első - kiállítással egybekötött - bemutatójára került sor június 11-én 10 órakor a helytörténeti galériában, amely egyedülálló és innovatív a magyar kultúrában. Kele Fodor Ákos fiatal írásművész Echolália nevet viselő összművészeti projektjébe kaptunk bepillantást - egyik segítője, Mayer Norbert grafikus-dizájner is jelen volt. A várhatóan ősszel-télen megjelenő progresszív, forgatható, több oldalról megtekinthető, hajtogatható (!), letisztult, minimalistának, de nem hagyományos könyvnek ható kötet a vizuális költészet újrafelfedezéséből született, az önkifejezés sajátos módját választva, modern köntösben, de - lehetőség szerint - mégsem pusztán a korszellemet megidézve. A könyv kísérője egy vinyl lemez lesz, mely azzal a közösségteremtő célzattal is bír, hogy a - már vagy még - kevés háztartásban jelen lévő klasszikus lemezjátszók újra összehozzák az érdeklődőket, a fiatalokat, a művészlelkeket. A zenei anyagot - melyből szintén ízelítőt kaptunk - az egyre ismertebb és népszerűbb, „mély tónusú utazást generáló" Modeo (Sándor Máté) neve fémjelzi. A grafikai kiállításba oltott zenés irodalmi délelőtt ősbemutatójává lett egy olyan művészeti vállalkozásnak, mely bátorításul és mintául szolgálhat hasonló törekvéseknek a magyar kultúra színterén. Ha a későbbiekben a projekt által mutatott és bejárt utat többen is felfedezik, úgy fogják emlegetni Ákosék Echoláliáját, mint úttörő kezdeményezést.