1. Dorog
2. Hír
3. Közügy

Ismét egy nagy zenész generáció tagja távozott. 1950 nem csak a Dorogi Bányász Zenekar életében
jelentett fordulópontot, hanem sok nebuló számára is. Gáldi Feri bácsi, az akkori karmester
zenész palántákat toborzott, hangszert adott a kezükbe és ezzel egy életre elkötelezte őket
a zene szeretetére. Várkövi István, mindenki „Pubija" a klarinétot kapta Feri bácsitól és ennek
a hangszernek művészi színvonalú mestere lett. Minden zenei műfajt szeretett a komoly zenétől
a szórakoztató zenéig. Hűsége a Dorogi Bányász Zenekarhoz töretlen volt: 67 évig volt tagja a
zenkarnak. Gyökereiből fakadóan szerette a sváb népzenét, ezért csatlakozott a Táti Német
Nemzetiségi Fúvószenekar alapító csapatához, melynek haláláig tagja volt. A szórakoztató zene
világában is megmérette magát, a Blank Zenekar tagjaként ahol szaxofonnal játszott.
Életvidám, bohém ember volt, nem csak hangszeres tudással hanem kiváló énekhanggal
rendelkezett. Esztergomban a belvárosi templomban Hajós Vilmos barátjával működött közre
a vasárnapi miséken. Sajnos betegsége késői stádiuma megakadályozta abban, hogy aktívan
zenéljen, de a zene hallgatásától nem tudta elszakítani. Zenekarok rendezvényein mindig megjelent
és ha kellett kritikus vagy dicsérő szavakkal illetett bennünket. Kedves Pubi tedd ezt továbbra is a
többi eltávozott kollégával együtt, kívánjuk hogy végső pihenésed legyen nyugodt.
Bányász köszöntéssel utolsó „ Jó szerencsét!"