HATÁRTALANUL: Erdélyi barangolás az Eötvös iskola diákjaival
Hírek
Közügy
2018. jún. 15.
HATÁRTALANUL: Erdélyi barangolás az Eötvös iskola diákjaival
A Határtalanul elnevezésű pályázatot iskolánk már sokadik alkalommal nyerte meg. Ez a pályázat alkalmat ad rá, hogy a diákok eljussanak az egykor Magyarországhoz tartozó erdélyi területekre.
Idén a hetedik évfolyam kelt útra, hogy bebarangolja az erdélyi nevezetességeket, és felkereshessen olyan településeket, ahol a székely kultúra életben van. Május 21-én hajnalban kicsit álmosan, de nagy izgalommal keltünk útra tanárainkkal, Ibolya nénivel, Andi nénivel, Gabi nénivel, Timi nénivel, Péter bácsival és Zoli bácsival.
Első állomásunk Nagyszalonta volt, ahol híres magyar költőnk, Arany János született. Arany János nyoma több helyen is fellelhető a városban. Estére megérkeztünk vendéglátóinkhoz. Gyönyörű, régi, generációról generációra öröklődő házakban aludtunk, ahonnan szépséges kilátás nyílik a falu fölött tornyosodó Székelykőre.
Másnap reggel elbúcsúztunk Torockótól, és a Tordai-hasadék felé vettük az irányt. Ezen a napon útba esett Kolozsvár, Mátyás király szülővárosa, ahol megtekintettük a híres magyar király szobrát, és a mögötte lévő Szent Mihály templomot. Ezen a napon látogattuk meg a házsongárdi temetőt, ahol tisztelegtünk Koós Károly és Dsida Jenő emléke előtt.
Szerdán megérkeztünk a Gyimesekbe, ahol felkerestük az „ezeréves" határt. Megdöbbentő élmény volt átélni, hogy a régi Magyarország határai ilyen messzire kiértek.
Csütörtökön lovas szekérrel keltünk útra. Megérkeztünk oda, ahol később túráztunk. Amikor elkezdődött a túra, azt hittem, hogy csak egy rövid ideig fogunk felfelé menni. Aztán kiderült, hogy a hegytetőig fogunk menni.... akkor azt gondoltam, hogy nem fogunk tudni felmászni, de végül mégis sikerült.
Amikor a szállásra visszamentünk, az ottani gyerekek csángó táncbemutatót tartottak. Egy-két lépést nekünk is sikerült elsajátítanunk.
A következő napon ellátogattunk a parajdi sóbányába, és körülnéztünk Korondon, egy hagyományos, népi fazekasműhelyben. Azután megnéztük Tamási Áron műemlékét és sírját, amelyek szülőháza előtt helyezkednek el.
Az utolsó napon ellátogattunk a Medve-tóhoz. Innen már haza vezetett az utunk. Az út során az évfolyam nagyon jól összerázódott, új barátságok szövődtek. Mindenki nagyon jól érezte magát. Az út végén szomorúsággal töltött el bennünket, hogy nem maradhatunk még egy hetet Erdélyben!
Köszönjük a színes programtervet, tanáraink lelkes közreműködését és ezt a nagyszerű lehetőséget, hogy eljuthattunk Erdélybe!
Idén a hetedik évfolyam kelt útra, hogy bebarangolja az erdélyi nevezetességeket, és felkereshessen olyan településeket, ahol a székely kultúra életben van. Május 21-én hajnalban kicsit álmosan, de nagy izgalommal keltünk útra tanárainkkal, Ibolya nénivel, Andi nénivel, Gabi nénivel, Timi nénivel, Péter bácsival és Zoli bácsival.
Első állomásunk Nagyszalonta volt, ahol híres magyar költőnk, Arany János született. Arany János nyoma több helyen is fellelhető a városban. Estére megérkeztünk vendéglátóinkhoz. Gyönyörű, régi, generációról generációra öröklődő házakban aludtunk, ahonnan szépséges kilátás nyílik a falu fölött tornyosodó Székelykőre.
Másnap reggel elbúcsúztunk Torockótól, és a Tordai-hasadék felé vettük az irányt. Ezen a napon útba esett Kolozsvár, Mátyás király szülővárosa, ahol megtekintettük a híres magyar király szobrát, és a mögötte lévő Szent Mihály templomot. Ezen a napon látogattuk meg a házsongárdi temetőt, ahol tisztelegtünk Koós Károly és Dsida Jenő emléke előtt.
Szerdán megérkeztünk a Gyimesekbe, ahol felkerestük az „ezeréves" határt. Megdöbbentő élmény volt átélni, hogy a régi Magyarország határai ilyen messzire kiértek.
Csütörtökön lovas szekérrel keltünk útra. Megérkeztünk oda, ahol később túráztunk. Amikor elkezdődött a túra, azt hittem, hogy csak egy rövid ideig fogunk felfelé menni. Aztán kiderült, hogy a hegytetőig fogunk menni.... akkor azt gondoltam, hogy nem fogunk tudni felmászni, de végül mégis sikerült.
Amikor a szállásra visszamentünk, az ottani gyerekek csángó táncbemutatót tartottak. Egy-két lépést nekünk is sikerült elsajátítanunk.
A következő napon ellátogattunk a parajdi sóbányába, és körülnéztünk Korondon, egy hagyományos, népi fazekasműhelyben. Azután megnéztük Tamási Áron műemlékét és sírját, amelyek szülőháza előtt helyezkednek el.
Az utolsó napon ellátogattunk a Medve-tóhoz. Innen már haza vezetett az utunk. Az út során az évfolyam nagyon jól összerázódott, új barátságok szövődtek. Mindenki nagyon jól érezte magát. Az út végén szomorúsággal töltött el bennünket, hogy nem maradhatunk még egy hetet Erdélyben!
Köszönjük a színes programtervet, tanáraink lelkes közreműködését és ezt a nagyszerű lehetőséget, hogy eljuthattunk Erdélybe!
Árkosi Klaudia
7. b.
