Hírek
Városunkban tartották a közös reformációi ünnepi Istentiszteletet
Hosszú évek gyakorlata, hogy közösen ünnepli a Tatai Református Egyházmegye a reformációt. Az idén Dorogon tartották az Istentiszteletet, amelyre 38 gyülekezetből érkeztek vendégek a Dorogvidéki Református Presbitérium meghívására.
A házigazda, Pungur Béla köszöntője mellett üdvözlő beszédet mondott dr. Tittmann János polgármester. Igét hirdetett Nagytiszteletű Máté László, az egyházmegye esperese. A hódoló szolgálat példája ezúttal Ráday Pál volt, akiről Nagytiszteletű Gerecsei Zsolt, az egyházmegye főjegyzője tartott előadást.
Dr. Tittmann János üdvözlő beszéde:
Reformátusok köszöntése
Október 31-e a reformáció nagy ünnepe.
Az én profán megközelítésemben ez a hittel gondolkodó és cselekvő ember nagy ünnepe.
Mint ahogy a reformáció fejlődés történetének további nagy dátumai is az emberi szellem fejlődésének nagy jelentőségű mérföldkövei, mindazok számára, akik Istent befogadott emberi lélek-templomukban fogant gondolataik kifejezésére képesek.
A reformáció értelmezésem szerint lázadás, a tarthatatlan helyzet szülte szenvedélyes gondolat, és cselekvés.
Kétségbe lehet vonni Luther lázadó voltát, amikor a Tézisek 42. pontjában azt írja, hogy
aki elmegy egy szükséget szenvedő ember mellett, de kiadja pénzét a búcsúcédulákra, nem pápai búcsúcédulát, hanem Isten haragját veszi meg?
Lehet e tagadni Luther lázadó voltát, amikor Az egyház babilóniai fogsága című művében kijelenti, hogy a mise elsősorban Isten Krisztusban tett ígéretének megjelenítése, mely összeköti a közösséget és a szertartás mágikus értelmezése egyenesen félrevezető?
X. Leó pápának nem okozott problémát a kérdés megválaszolása:
Exsurge Domine, Kelj fel, Ó Isten című bullájában erdőből kitörő pusztító vadkannak nevezi Luther Mártont.
Ezért szép a reformáció.
Az ember számára a reformáció fejlődéstörténetének mérföldkövei az érző, gondolkodó, hívő ember történetének nagy stációi.
Kálvin János apját, aki a noyoni káptalani jószágkormányzó volt, az egyházzal kialakult konfliktusa miatt nem akarták megszentelt földbe temetni.
Kálvin bátyját kiközösítették, elutasította az utolsó kenet felvételét.
A Kálvin család túl közelről ismerte egyháza ügyeit ahhoz, hogy lázongás nélkül tűrje a klérus viselt dolgait.
Kálvin megtérése maga volt a lázadás.
Az 1539-ben született válasz Sadoletnek című írásában olvasható a magasztos Istenhez fordulása:
valahányszor lélekben Hozzád emelkedtem, borzasztó félelem szállt meg
mivel pedig semmi alkalmasabb nem kínálkozott, a megkezdett úton haladtam tovább
már csak ilyen a velünk született szilárdság, vagy makacsság, mellyel minden elfogadott intézményhez ragaszkodunk
de amint egyszer felnyitottam fülemet, láttam, hogy fölösleges az a félelem, hogy az egyház tekintélye csökken
e pontnál, mint egy fényözön áradt rám s átláttam, hogy a tévedések minő szemétdombján fetrengtem
és ekkor, mint kötelességem parancsolta, a Te utadra tértem.
Talán nem vagyok egyedül, amikor úgy érzem hogy ideje lenne már egy újabb hitújító mérföldkőhöz elérni.
Ideje lenne a civilizációk és vallások harcának idejében,
a kisugárzásukat és híveiket vesztő felekezeti egyházak idejében,
a hitkereső szellemi túlélő túrák valóságsó káoszában,
ideje lenne, egy lánglelkű reformátor színre lépésének.
Lehet, hogy ideje lenne a reformáció útján következetesen tovább lépni,
mert lehet, hogy ez az Igében élő ígéret további kiteljesedésének lehetőségét hordozza magában.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. és bocsássanak meg profán hívő szavaimért, de
mint reformátusok körében olykor hallani lehet: nem tehettem másként.
