Petrozsény (románul Petroșani, németül Petroschen) 31 000 fős, megyei jogú város Romániában, Hunyad megyében. Románia délnyugati részén, a Zsil-völgy központi települése. A 19. század második felétől az Osztrák–Magyar Monarchia, majd Románia egyik fontos bányászati-ipari központjává fejlődött.

Petrozsény egyik meghatározó intézménye a Petrozsényi Egyetem (Universitatea Petroşani).

Az intézmény 1948-ban alakult, és eredeti küldetése elsősorban bányamérnökök, gépész- és villamosmérnökök képzése volt. Ma már jóval szélesebb képzési kínálattal rendelkezik, de a bányászati hagyomány továbbra is identitásának fontos része. Az egyetem Petrozsényt a Zsil-völgy oktatási és műszaki tudományos központjává is tette.

A Zsil-völgyi szénbányászat jelentőségének csökkenése Petrozsényt is érzékenyen érintette, ezért a városnak az elmúlt évtizedekben új gazdasági szerepet kellett keresnie. Egyre fontosabb lett az egyetem, a szolgáltatási szektor, az idegenforgalom és a hegyvidéki turizmus.

Dorog és Petrozsény

A két település bányászattörténete között több, jelentős kapcsolat is kimutatható. Ezek közül különösen fontos a bányászok vándorlása, a szakemberek személyes pályája, valamint a nagy bányavállalati háttér.

Petrozsényi bányászok érkezése Dorogra

Dorog 19. század végi és 20. század eleji gyors bányászati fejlődése jelentős munkaerő-beáramlással járt. Petrozsény környéki bányászok is érkeztek Dorogra. Petrozsény és a Zsil-völgy a Magyar Királyság egyik jelentős szénbányászati vidéke volt. Az onnan érkező munkások nem egyszerűen munkaerőt jelentettek: bányászati tapasztalatot, szakmai kultúrát és közösségi hagyományokat is hoztak magukkal Dorogra.

Zsigmondy Vilmos mindkét bányavidék történetének kiemelkedő alakja.

A két bányavidék között már a 19. században megjelent egy fontos szakmai kapcsolat Zsigmondy Vilmos személyén keresztül.

Schmidt Sándor Petrozsényből érkezett Dorogra.

Talán a legszemléletesebb személyes összekötő kapocs Schmidt Sándor (1882–1953), Dorog későbbi legendás bányaigazgatója.

Schmidt Selmecbányán szerzett bányamérnöki oklevelet. 1904-ben Nagybányán kezdett dolgozni, majd ugyanabban az évben Petrozsénybe került. Innen vezetett az útja Dorogra: 1905-ben a Salgótarjáni Kőszénbányatársulat dorogi bányájának üzemmérnöke lett.

Mende Valér Petrozsényben is a bányavállalathoz kapcsolódó építkezéseken dolgozott.

Schmidt Sándor Mende Valért még petrozsényi munkája kapcsán ismerte meg. Ezt követően Mende Dorogon is jelentős bányászati épületeket tervezett : munkásfürdő,  bányakórház, bányász- és munkáslakások.

A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. mint vállalati összekötő kapocs.

A két település kapcsolatának gazdasági-vállalati oldala is volt. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. érdekeltségi rendszere mindkét bányavidékhez kötődött.

1990 Marosvásárhelyi „fekete március”

Petrozsény és Dorog kapcsolatának történetéből kilépve, már a román-magyar bonyolult kapcsolatrendszer történelmi terében, nem mehetünk el szó nélkül 1990. március 19–20-i marosvásárhelyi „fekete március” eseményei mellett. Különös tekintettel arra, hogy a korabeli tudósítások szerint a drámai eseményekben a Zsil-völgyi bányászoknak kitüntetett szerepe volt.

Talán vannak még, akik emlékeznek arra, hogy a feluszított tömeg Marosvásárhelyen  megtámadta az RMDSZ székházát, és súlyosan bántalmaztak magyarokat, többek között Sütő Andrást is.

Kincses Előd marosvásárhelyi magyar ügyvéd és közíró, részletesen írt az 1990. márciusi marosvásárhelyi eseményekről, és ennek kapcsán a Zsil-völgyi, köztük petrozsényi bányászok mozgósításáról is.

Kincses Előd a 1990. március 19–20-i marosvásárhelyi véres eseményeknek közvetlen résztvevője és szemtanúja volt.

A szerző kutatásai alapján leírta, hogy jól dokumentált a tény: 1990. március 20-án a Zsil-völgyi bányászokat szállító vonatot Marosvásárhelytől nagyjából 50 km-re délnyugatra, Războieni (Székelykocsárd) állomásán visszafordították.

Petrozsény és Dorog kapcsolatának legújabb kori fejezete

A Dorogi Szénbányák (majd később a jogutód Lencsehegyi Szénbánya Kft) a munkaerőhiány miatt, 1990-ben vendégmunkás toborzásba fogott.

Ez a szervező munka a Zsil-völgyében, (Petrozsény, Petrilla, Lupény, Vulkán, Aninósza, Livazény településeken) működő bányákból származó megbízható, jólképzett, földalatti munkában szerzett tapasztalattal rendelkező vájárokra és szakmunkásokra irányult.

A csúcsidőszakban, 1994–1998 között több mint 300 vendégmunkás dolgozott Lencsehegyen.

2000-től kezdve a vendégmunkások szerződéseit már nem hosszabbították meg, a létszámot folyamatosan csökkentették.

2003. okt. 17-én zárták be a Lencsehegyi Bányaüzemet, amikor az utolsó termelési napot tartották.

A vendégmunkások foglalkoztatásának befejező szakaszában, a munkaerő szervezést bonyolító vállalat ügyvezetője Fülöp Zita Gabriella volt, akinek, mint az OMBKE elnökének ezúton is köszönöm a bányászattörténeti értékek és kapcsolatok ápolása és gazdagítása érdekében tett erőfeszítéseit.

Ezenkívül köszönöm Bánhidi Józsefnek a Bányász Szakszervezet helyi elnökének, a Dorogi Szénmedence Kultúrájáért alapítvány elnökének, valamint Raduka Ferencnek az OMBKE titkárának a bányászati hagyományőrzésben való együttműködés lehetőségét.

Dorog, 2026.szeptember 1.

dr. Tittmann János                                                                                                      

Dorog polgármestere