Szent Borbála vigyázz ránk
Szent Borbála vigyázz ránk!
Szent Borbála vigyázz reánk! (Vo-hó-hó)
Ahogy egykor a bányászokat óvtad,(Ná-náh-ná)
Most már a mi őrizőnk legyél!(Vo-hó-hó-hó)
Ápoljuk tovább a dorogi bányászok emlékét
(Ná-náh-ná-ná)
Nem hallani többé:
„Jó szerencsét!”
Nem tölti meg szén
A rozsdás csillét
Templomunk alapjai
A bányászok vállain nyugszanak
A szentély falai erősen állnak
A hit ereje összetartja
Szent Borbála vigyázz reánk! (Vo-hó-hó)
Ahogy egykor a bányászokat óvtad,(Ná-náh-ná)
Most már a mi őrizőnk legyél!(Vo-hó-hó-hó)
Mi majd ápoljuk tovább a dorogi bányászok emlékét
(Ná-náh-ná-ná)
Az utolsó tárna rég bezárt
A bányász ének, s a „klopacska” is elnémult már
Helyette a templom harangja, és a kórusunk hangja száll
Szent Borbála temploma mindenki előtt nyitva áll!
Szent Borbála vigyázz reánk! (Vo-hó-hó)
Ahogy egykor a bányászokat óvtad,(Ná-náh-ná)
Most már a mi őrizőnk legyél!(Vo-hó-hó-hó)
Ápoljuk tovább a dorogi bányászok emlékét
(Ná-náh-ná-ná]
Egy érdekesség:
“klopacska” jelentése. Riasztófa, lármafa, melyet fakalapáccsal vertek a bányászok veszély
esetén.
A Klopacska hangja jelezte a műszak kezdetét és végét, valamint azt is, ha valamilyen
tragédia történt (bányaomlás, haláleset, stb.)