Szent Borbála vigyázz ránk!

Szent Borbála vigyázz reánk! (Vo-hó-hó)
Ahogy egykor a bányászokat óvtad,(Ná-náh-ná)
Most már a  mi őrizőnk legyél!(Vo-hó-hó-hó)
Ápoljuk tovább a dorogi bányászok emlékét
(Ná-náh-ná-ná)

Nem hallani többé:
„Jó szerencsét!”
Nem tölti meg szén
A rozsdás csillét
Templomunk alapjai 
A bányászok vállain nyugszanak 
A szentély falai erősen állnak 
A hit ereje összetartja

Szent Borbála vigyázz reánk! (Vo-hó-hó)
Ahogy egykor a bányászokat óvtad,(Ná-náh-ná)
Most már a  mi őrizőnk legyél!(Vo-hó-hó-hó)
Mi majd ápoljuk tovább a dorogi bányászok emlékét
(Ná-náh-ná-ná)

Az utolsó tárna rég  bezárt
A bányász ének, s a „klopacska” is elnémult már 
 Helyette a templom harangja, és a kórusunk hangja száll 
Szent Borbála temploma mindenki előtt nyitva áll!

Szent Borbála vigyázz reánk! (Vo-hó-hó)
Ahogy egykor a bányászokat óvtad,(Ná-náh-ná)

Most már a  mi őrizőnk legyél!(Vo-hó-hó-hó)
Ápoljuk tovább a dorogi bányászok emlékét
(Ná-náh-ná-ná]

Egy érdekesség:

“klopacska” jelentése. Riasztófa, lármafa, melyet fakalapáccsal vertek a bányászok veszély
esetén.
A Klopacska hangja jelezte a műszak kezdetét és végét, valamint azt is, ha valamilyen
tragédia történt (bányaomlás, haláleset, stb.)