Dorogi és wendlingeni vendégek jártak Székelyföldön
Hírek
Közügy
2019. ápr. 1.
Dorogi és wendlingeni vendégek jártak Székelyföldön
Március utolsó hétvégéjén Felsőboldogfalvára utazott egy nyolctagú dorogi delegáció, dr. Tittmann János polgármester vezetésével azzal a céllal, hogy közös barátainkkal, partnervárosunk Wendlingen am Neckar küldöttségével találkozzanak és mélyítsék a háromoldalú kapcsolatokat. Mindezt úgy, hogy magyar-székely és szász városok meglátogatása során, majd közös történelmünk pillanatait megidéző előadásokkal zárják a találkozást. A székelyföldi testvértelepülésünkre Wendlingen am Neckarból azok az önkéntes tűzoltók érkeztek, akik néhány évvel ezelőtt két tűzoltóautót adományoztak a 11 települést összefogó Felsőboldogfalvának.
Az évek óta tartó baráti kapcsolatokat erősítő látogatás a nagyszebeni repülőtéren kezdődött március 29-én. A német küldöttséget dr. Tittmann János Dorog és Sándor József Felsőboldogfalva polgármestere fogadta. A wendlingeni delegációval érkezett Steffen Weigel polgármester is.
A repülőtérről az erdélyi szászok kulturális és kereskedelmi központjába, Nagyszebenbe utaztak, ahol megtekintették a 150 ezer fős nagyváros történelmi belvárosát. Nagyszeben, németül Hermannstadt, Gyulafehérvártól 73 km-re, a Déli-Kárpátok északi előterében, a Szebeni-medence közepén fekszik.
A várost II. Géza magyar király alapította és szászokat telepített ide. A 15. századig az erdélyi szászok katolikus egyházi központja, később kereskedelmi és szellemi központja lett.
A várost három várfal és 40 bástya védte, melyek a 15-17. században épültek. A török nem tudta bevenni, de 1556-ban tűzvész sújtotta. A 16. században az erdélyi reformáció egyik központja. Itt létesült 1529-ben Erdély első könyvnyomtató műhelye. A német vendégek számára rendkívül érdekes volt Erdély német történelmi vetülete, a főként Luxemburgból betelepült szászok szerepe hazájuktól több száz kilométerre. Wendlingen térségébe is számos szász család érkezett Nagyszebenből. A németajkú lakosság évszázados jelenléte az egész belváros megjelenésében, térszerkezeteiben, épületeiben, templomaiban utolérhető.
2007-ben Nagyszeben volt Európa kulturális fővárosa. Erre készülve helyreállították a Nagypiacot, a Kispiacot és a Huet teret, felújították a város múzeumait.
A dorogi és a wendlingeni delegáció Sándor József polgármesterrel másnap a parajdi sóbányához utazott. A sótelep Európa egyik legnagyobb sótartaléka. Több száz jövő-év kibányászható sóját rejti magában, és ezzel Erdély gazdagságának egyik legjelentősebb kincsesládája.
A parajdi sót, már a 15. századtól kezdve „székely sónak" nevezték, mely nevet adott egy erdélyi tájegységnek munkát és megélhetést biztosított századokon át a vidék népének.
A parajdi sóbányában 120 méterrel a föld alatt számos óriási terem, a gyógyulni vágyó gyermekek számára kialakított kaland- és játszópark okozott meglepetést a látogatóknak. A bányában, amely további 5 mélyebb szinttel és közöttük 8-8 méteres sóréteggel, még kórház is működik. Kápolnájában Szent Borbála szobra előtt imádkozhatnak a hívők. Szentjük Dorogon is otthonra talált az évszázados bányászatnak köszönhetően.
A találkozót a községházán megtartott ünnepélyes fogadás és azt megelőző történelmi előadások zárták március 30-án. Dr. Tittmann János Erdély jelentőségéről, a magyarság identitástudatában elfoglalt helyéről beszélt. Előadását azzal zárta, hogy mára a legfontosabb a kulturális, szellemi önazonosságtudat vállalásának szabadsága. Ember Attila kommunikációs szaktanácsadó Marosvásárhelyen eltöltött gyermekkoráról, a székelyek szerepéről és ennek nehézségeiről beszélt Romániában. Az érzelmi szálakkal átszőtt előadást követően Steffen Weigel, Wendlingen polgármestere beszédében a békés együttélést, a baráti kapcsolatokat erősítésének jelentőségét hangsúlyozta.
Az előadások után a delegációk székely ételeket kóstolhattak a záróvacsorán.
Az évek óta tartó baráti kapcsolatokat erősítő látogatás a nagyszebeni repülőtéren kezdődött március 29-én. A német küldöttséget dr. Tittmann János Dorog és Sándor József Felsőboldogfalva polgármestere fogadta. A wendlingeni delegációval érkezett Steffen Weigel polgármester is.
A repülőtérről az erdélyi szászok kulturális és kereskedelmi központjába, Nagyszebenbe utaztak, ahol megtekintették a 150 ezer fős nagyváros történelmi belvárosát. Nagyszeben, németül Hermannstadt, Gyulafehérvártól 73 km-re, a Déli-Kárpátok északi előterében, a Szebeni-medence közepén fekszik.
A várost II. Géza magyar király alapította és szászokat telepített ide. A 15. századig az erdélyi szászok katolikus egyházi központja, később kereskedelmi és szellemi központja lett.
A várost három várfal és 40 bástya védte, melyek a 15-17. században épültek. A török nem tudta bevenni, de 1556-ban tűzvész sújtotta. A 16. században az erdélyi reformáció egyik központja. Itt létesült 1529-ben Erdély első könyvnyomtató műhelye. A német vendégek számára rendkívül érdekes volt Erdély német történelmi vetülete, a főként Luxemburgból betelepült szászok szerepe hazájuktól több száz kilométerre. Wendlingen térségébe is számos szász család érkezett Nagyszebenből. A németajkú lakosság évszázados jelenléte az egész belváros megjelenésében, térszerkezeteiben, épületeiben, templomaiban utolérhető.
2007-ben Nagyszeben volt Európa kulturális fővárosa. Erre készülve helyreállították a Nagypiacot, a Kispiacot és a Huet teret, felújították a város múzeumait.
A dorogi és a wendlingeni delegáció Sándor József polgármesterrel másnap a parajdi sóbányához utazott. A sótelep Európa egyik legnagyobb sótartaléka. Több száz jövő-év kibányászható sóját rejti magában, és ezzel Erdély gazdagságának egyik legjelentősebb kincsesládája.
A parajdi sót, már a 15. századtól kezdve „székely sónak" nevezték, mely nevet adott egy erdélyi tájegységnek munkát és megélhetést biztosított századokon át a vidék népének.
A parajdi sóbányában 120 méterrel a föld alatt számos óriási terem, a gyógyulni vágyó gyermekek számára kialakított kaland- és játszópark okozott meglepetést a látogatóknak. A bányában, amely további 5 mélyebb szinttel és közöttük 8-8 méteres sóréteggel, még kórház is működik. Kápolnájában Szent Borbála szobra előtt imádkozhatnak a hívők. Szentjük Dorogon is otthonra talált az évszázados bányászatnak köszönhetően.
A találkozót a községházán megtartott ünnepélyes fogadás és azt megelőző történelmi előadások zárták március 30-án. Dr. Tittmann János Erdély jelentőségéről, a magyarság identitástudatában elfoglalt helyéről beszélt. Előadását azzal zárta, hogy mára a legfontosabb a kulturális, szellemi önazonosságtudat vállalásának szabadsága. Ember Attila kommunikációs szaktanácsadó Marosvásárhelyen eltöltött gyermekkoráról, a székelyek szerepéről és ennek nehézségeiről beszélt Romániában. Az érzelmi szálakkal átszőtt előadást követően Steffen Weigel, Wendlingen polgármestere beszédében a békés együttélést, a baráti kapcsolatokat erősítésének jelentőségét hangsúlyozta.
Az előadások után a delegációk székely ételeket kóstolhattak a záróvacsorán.
