Dorogi és wendlingeni vendégek jártak Székelyföldön

2019. ápr. 1.

Március utolsó hétvégéjén Felsőboldogfalvára utazott egy nyolctagú dorogi delegáció, dr. Tittmann János polgármester vezetésével azzal a céllal, hogy közös barátainkkal, partnervárosunk Wendlingen am Neckar küldöttségével találkozzanak és mélyítsék a háromoldalú kapcsolatokat. Mindezt úgy, hogy magyar-székely és szász városok meglátogatása során, majd közös történelmünk pillanatait megidéző előadásokkal zárják a találkozást. A székelyföldi testvértelepülésünkre Wendlingen am Neckarból azok az önkéntes tűzoltók érkeztek, akik néhány évvel ezelőtt két tűzoltóautót adományoztak a 11 települést összefogó Felsőboldogfalvának.
Az évek óta tartó baráti kapcsolatokat erősítő látogatás a nagyszebeni repülőtéren kezdődött március 29-én. A német küldöttséget dr. Tittmann János Dorog és Sándor József Felsőboldogfalva polgármestere fogadta. A wendlingeni delegációval érkezett Steffen Weigel polgármester is.
A repülőtérről az erdélyi szászok kulturális és kereskedelmi központjába, Nagyszebenbe utaztak, ahol megtekintették a 150 ezer fős nagyváros történelmi belvárosát. Nagyszeben, németül Hermannstadt, Gyulafehérvártól 73 km-re, a Déli-Kárpátok északi előterében, a Szebeni-medence közepén fekszik.
A várost II. Géza magyar király alapította és szászokat telepített ide. A 15. századig az erdélyi szászok katolikus egyházi központja, később kereskedelmi és szellemi központja lett.
A várost három várfal és 40 bástya védte, melyek a 15-17. században épültek. A török nem tudta bevenni, de 1556-ban tűzvész sújtotta. A 16. században az erdélyi reformáció egyik központja. Itt létesült 1529-ben Erdély első könyvnyomtató műhelye. A német vendégek számára rendkívül érdekes volt Erdély német történelmi vetülete, a főként Luxemburgból betelepült szászok szerepe hazájuktól több száz kilométerre. Wendlingen térségébe is számos szász család érkezett Nagyszebenből. A németajkú lakosság évszázados jelenléte az egész belváros megjelenésében, térszerkezeteiben, épületeiben, templomaiban utolérhető.
2007-ben Nagyszeben volt Európa kulturális fővárosa. Erre készülve helyreállították a Nagypiacot, a Kispiacot és a Huet teret, felújították a város múzeumait.
A dorogi és a wendlingeni delegáció Sándor József polgármesterrel másnap a parajdi sóbányához utazott. A sótelep Európa egyik legnagyobb sótartaléka. Több száz jövő-év kibányászható sóját rejti magában, és ezzel Erdély gazdagságának egyik legjelentősebb kincsesládája.
A parajdi sót, már a 15. századtól kezdve „székely sónak" nevezték, mely nevet adott egy erdélyi tájegységnek munkát és megélhetést biztosított századokon át a vidék népének.
A parajdi sóbányában 120 méterrel a föld alatt számos óriási terem, a gyógyulni vágyó gyermekek számára kialakított kaland- és játszópark okozott meglepetést a látogatóknak. A bányában, amely további 5 mélyebb szinttel és közöttük 8-8 méteres sóréteggel, még kórház is működik. Kápolnájában Szent Borbála szobra előtt imádkozhatnak a hívők. Szentjük Dorogon is otthonra talált az évszázados bányászatnak köszönhetően.
A találkozót a községházán megtartott ünnepélyes fogadás és azt megelőző történelmi előadások zárták március 30-án. Dr. Tittmann János Erdély jelentőségéről, a magyarság identitástudatában elfoglalt helyéről beszélt. Előadását azzal zárta, hogy mára a legfontosabb a kulturális, szellemi önazonosságtudat vállalásának szabadsága. Ember Attila kommunikációs szaktanácsadó Marosvásárhelyen eltöltött gyermekkoráról, a székelyek szerepéről és ennek nehézségeiről beszélt Romániában. Az érzelmi szálakkal átszőtt előadást követően Steffen Weigel, Wendlingen polgármestere beszédében a békés együttélést, a baráti kapcsolatokat erősítésének jelentőségét hangsúlyozta.
Az előadások után a delegációk székely ételeket kóstolhattak a záróvacsorán.

Kapcsolódó hírek