Két éve 90. születésnapján köszöntöttük őt, felidézve a hosszú életpálya legfontosabb eseményeit, a kutató tudós és a tanítókat képező szaktanár sokszínű munkásságát. Dorogi munkáscsaládban született, a bányászat XX. századi történetének és szülővárosa történelmének senki nem látta nála tisztább összefüggésben a jelentőségét. Személyesen ismerte a korszak nagy alakjait, a gazdaság- és a politikatörténet helyi meghatározó szereplőit.
Életének nagy vívódásait is ez a széles látókörű tudás határozta meg. A felkészült mesterek örök elégedetlensége sarkalta mindig óvatos önkritikára, életművét a tanulságok levonása és a történések újragondolása jellemzi. Fiával közösen alkotta meg a család szociográfiai évgyűrűinek metszetét, egy kötetnyi párbeszédben megörökítve nemzedékek egymásra épülő sorsát, újra átélve és szerény jelzőkkel illetve az életpálya döntéseit, eredményeit. A legnagyobb csapást ebben az életműben a fiú, Tamás korai halála okozta, s kimondhatjuk: az utolsó pillanatig feldolgozhatatlan traumaként kereste a magyarázatot a Gondviselés nagy titkára.
Hosszú életútját elkísérő betegségeivel sokáig megvívta harcát. A lélek nyugalmát most a halálban kell megtalálnia! Szerető családja mellett sok barátja gyászolja őt, hiszen negyed századon át volt egy aktív emberi közösség, Dorog Város Barátainak Egyesületi elnöke, ahol a legtöbbet tehette szülővárosa múltjának kutatójaként. A halál sem változtat azon, hogy örökös elnökként köztünk marad szellemisége, szerepvállalásának példája.
Kovács Lajos